A Kutatók Éjszakáján idén is lehetőség nyílt megismerni a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karán a Környezetmérnöki Tanszék kutatási mintatelepét, ahol a víztisztítás hatékonyságának vizsgálatát végzik vízminőségi paraméterek mérésével. A rövid túrával egybekötött előadást Varga Zsolt tanszéki mérnök vezette.
Az ún. gyökérzónás telepen összesen négy kisebb, vízinövényekkel beültetett telep lett kialakítva néhány évvel ezelőtt, melyek
vegyszerek segítsége nélkül tudják megtisztítani a kar épületének tetejéről összegyűjtött esővizet.
Utóbbi azonban nem egy gyorsan lezúduló, hanem egy 40 négyzetméteres, nagyjából 20 cm vastagságú zöldtetőn átszivárgó vízmennyiség.
„Az a tapasztalat, hogy kell egy jó 8-10 milliméteres csapadék, míg az esővíz egyáltalán áttör ezen a tetőn. A héten is volt eső, de nem annyira nagy, hogy átjöjjön a víz, emiatt nem is tapasztaltunk lefolyó csapadékvizet” – mondja Varga Zsolt tanszéki mérnök.
A technika nem újkeletű, hiszen az emberiség régen is termelt szennyvizet, a természet pedig lebontotta az abból származó szennyező anyagokat. Ma azonban már sokkal többen élünk a bolygón, és jóval több kémiai anyagot, mosószert, vegyszert használunk. A természet ezekkel is meg tudna birkózni, de ehhez hatalmas telepeket kellene létrehozni, melyek túl nagy területeket foglalnának el.
A MIK-en kialakított, négy “medencéből” kialakított telep viszont teljesen alkalmas lenne egy négy fős háztartás szennyvizének letisztítására. A felszínen a kavicságyban perforált PVC csövek vannak elhelyezve, ezeken keresztül érkezik be a víz, ami szépen szétterül, majd függőlegesen leszivárog a gyökérzónába.
A beleültetett növények olyan anyagokat is képesek felvenni, amelyek számunkra szennyezőek, nekik azonban akár tápanyagot is jelenthetnek.
„Az itt található vízkultúrás növények gyökerén vannak baktériumok, kis mikroorganizmusok, amik szintén segítik a szennyezőanyagok lebontását. A növényzet most elég szegényes, hiszen az idei nyár nagyon száraz, aszályos volt” – magyarázza Varga Zsolt, majd hozzáteszi, a telepet rendszeresen locsolják, azonban már az erre a célra összegyűjtött csapadékvíz is elfogyott, ha viszont csapvízzel locsolnának, akkor a mikroorganizmusokat tönkretenné annak klórtartalma.
Fölmerül a kérdés, miért kell az esővizet letisztítani ilyen teleppel? Az ültetőközeg egyrészt megköthet szennyező anyagokat, hiszen mikor a csapadékvíz átesik a légkörön, például városi környezetben, sok minden beoldódhat abba. Ennek egy részét már maga az ültetőközeg letisztítja, emellett növényi tápanyagok oldódnak ki, például nitrát, foszfát,
ezek ugyan nem mérgező anyagok, de a talajvízbe, majd onnan az élővízbe kerülve elmocsarasodást okozhatnak.
A későbbiekben az esővíz helyett tényleges szennyvizet is szeretnének majd ráengedni a telepre. Első körben szürke szennyvizet terveznek majd bevezetni a PVC csövekbe, ami lényegében minden olyan használt vízmennyiség, ami nem a wc-n keresztül folyik le.
Az adatok megfigyelésére egy vízszintmérő szondát, egy meteorológiai állomást, és néhány kamerát is elhelyeztek a telepen. Ezek az adatok egy számítógépre futnak be, ami folyamatosan menti, illetve jelzi a mért adatokat.
„A kamerák a növények mennyiségét tudják vizsgálni, egy kiértékelő szoftver segítségével, ami a növények gyarapodását nézi, vagyis nem nekünk kell ide kijönni és megszámolni, hány növény van egy adott időpontban” – osztja meg az információt a kutató.
A telep után meglátogattuk a vízgyűjtő állomást is, ahol nem csak egy nagy tartályba, de kisebb edényekben is gyűlik az esővíz, utóbbiak szolgálnak vízmintaként a labroban végzett vizsgálatokhoz.
A rendszer teljesen automatizált, tehát nem igényel emberi beavatkozást, mikor esik az eső. A tartályban található egy szintérzékelő, így amikor elkezd emelkedni a folyadékszint, onnan már tudja a rendszer, hogy elkezdett esni az eső, ezt követően a kisebb tartályokba különböző időintervallumok elteltével enged a rendszer mintát.
Ebben a helyiségben található a vezérlő szoftver is, melynek köszönhetően egy monitorról leolvasható, mennyi vízmennyiség van a kavicsréteg alatt, hány fok van kint, milyen a páratartalom, és így tovább.
A túra következő részében azt a labort ismerhettük meg, ahol a méréseket végzik. Az első két eszköz, amit Varga Zsolt bemutatott nekünk egy száz évvel ezelőtt használt, valamint egy modernebb térfogat mérő eszköz volt.
Láthattuk azt is, mi történik, ha a mintához valamilyen vegyszert adagolunk.
„Azért ilyen sárga, mert indikátor anyag van benne, ami jelzi, hogy az anyag lúgos, savas vagy semleges kémhatású. Most semlegesítőszert fogunk hozzáadagolni, egészen addig, amíg színt nem vált” – ismerteti a folyamatot a tanszéki mérnök. Ezt követően a gyerekek nagy örömére, a lombikban látható sárga színű vízminta szépen lassan pirossá változott.
A túra végéhez közeledve megismerkedtünk egy intelligens PH mérővel, ami ugyancsak a minta savasságát, lúgosságát mutatja meg.
A vizsgált esővíznek 6,1 volt a PH-ja, ami a 7-es, semleges értékhez mérve kissé savas ugyan, de még ártalmatlan, nem minősül szennyezettnek.
Ezt a savasságot egyébként a légkörben normál körülmények között is megtalálható szén-dioxid okozza. Régen az ‘50-es, ‘60-as években a német, illetve a lengyel iparvidékeken, ahol kéntartalamú anyagokat égettek, a PH 3-4-es volt, tehát ott ténylegesen savas eső esett.
