A városi kertészkedésnek számtalan formája létezik (a profik persze kijárnak a telekre), a panel előtti virágágyástól kezdve a közösségi kertig vagy az erkélyen, erkélyládában nevelt növényekig. Változó népszerűséggel futott ez a projekt, általában a kisgyerekesek, vagy az ínyencek termesztettek paradicsomot, snidlinget, fűszernövényeket az erkélyükön (szerencsére nem Észak-Korea dzsucse eszméje, az önellátás kényszerít erre), de a pandémia és a home office sok mindent felülírt, így ezt is, boldog-boldogtalan nevelt paradicsompalántát. És sokan nem bánták meg. Aki még nem próbálta, a tavasz közeledtével tehet egy kísérletet, miért is jó a balkonparasztnak.
Alapkérdés, hogy mibe ültessünk? Ha nincs otthon egy erre való láda (akkor csináljunk, de szeg, deszka és kalapács híján vásárolhatunk is) vagy a nagy cserép sem rossz… Szükségünk van némi földre és komposztra. A cserép aljára tegyél egy-két marék kavicsot, hogy a fölös víz könnyebben elszivároghasson (nem árt még egy luk is a láda aljára). A földbe azért kell komposzt, hogy a növényeink szépek, egészségesek legyenek és a termések sem csak mákszem méretűre hízzanak.
Mit lehet az erkélyen termeszteni? Az ugye függ az erkély fekvésétől. A déli fekvésű erkélyen lévő növény több vizet igényel, mint egy nyugati fekvésű erkélyen cseperedő ugyanolyan fajtájú. Sőt, az agyagcserép és műanyagcserép is más-más vízmennyiséget igényel (utóbbiba kicsit kevesebb is elég) Nem minden növény viseli jól a szelet, sem azt, ha olyan mikroklíma alakul ki, hogy gyakorlatilag déliben bármi megsülne ott. Ennyire mindenki ismeri az erkélyét, hogy mondjuk akad-e ott egy szélvédettebb zug… A fűszernövények sokat kibírnak, a snidling például nem sok gondozást igényel, mégis hálás növény, a metélőpetrezselyem szintén ilyen és már e kettő megléte esetén feldobhatjuk az étkezéseinket. Gyakorlatilag két átlagos cserép elég a balkonparaszti élmény megkedveléséhez. Kakukkfű, rozmaring, zsálya, oregánó… kb. ezek tarthatók egy délifekvésű ablakban, csupán locsolásról nem szabad elfeledkezni – meg a túllocsolásra ügyeljünk (a cserép alja legyen lukas, nem rizst termesztünk, nem kell vízben tocsognia a növénynek, mert ki fog rohadni).
A snidling virága is finom!
Miért ne kész fűszernövényt vegyünk? Miért vessük őket magról? Mert a növény is élőlény, megszokta a helyét, alkalmazkodnia kell, ha máshová kerül (ami vagy sikerül, vagy nem). Meg a boltban vásárolt növények túl pici cserében vannak, nem túl minőségi földben, gyakorlatilag át kell ültetni őket, ha pár hétnél nagyobb jövőt szeretnél biztosítani számukra.
Alapkérdés, hogy miért is jó, ha az erkélyen nő valami ehető? Ki tudja, milyen a csírázó retek levele? Gyönyörű. Gyorsan nő, naponta változik és ami még az esztétikai élményen túl is értelmezhető: pár hét alatt betakarítható. A retket a fagyok után, legkésőbb február végén el lehet vetni. A kisebb fagytól nem pusztul el, a mag mindenféle hókuszpókusz nélkül is tudja, mikor érdemes kikelnie – másfél centiméteres mélység elég neki (5-6 centiméter távolságra kerüljenek egymástól). Ja és a napfényen kívül még egy dologra van szüksége: vízre. Aztán jöhet a friss retek ropogós vajasserclin….
Kihajtott a retek.
A saláta is szépen elnövöget egy nagyobb cserépben, tápanyagdús földre van szüksége és nedvességre, ahogy a dughagymákból is hamar nevelhetünk zöldhagymát. Ez nem nagy kunszt. Krumplit is lehet termeszteni konténerben, akár zsákban is, csak mindig fel kell tölteni földdel, ahogy nő a krumpli szára, így újabb és újabb gumókat növeszt. De szerintem nem emiatt érdemes balkonparasztnak állni!
Az erkélyládák kedvenc növénye a paradicsom. Bátrabbak vethetik magról, a kényelmeseknek meg marad a piac, vagy valami bolt, tavasszal végén már gyakran árulnak palántákat. Erkélyre én a fél méternél kisebbre növő fajtákat szeretem, különben meg karózni is kell (a kisebbeket sem árt, mert egy hirtelen felkerekedett szellő derékba törheti a pirulni kezdő, terméstől súlyossá vált növénykét). Szóval a paradicsom szereti a tápanyagban gazdag földet, egy kesztyűt húzva pár marék komposztot bele lehet dolgozni a termőközegbe, táptalajba (vagy hívjuk földnek, csak az szóismétlés lenne). Egy koktélparadicsom (néha balkonparadicsomnak nevezik) növénynek kell egy 30-40 centiméter átmérőjű cserép, abban már ellesz, ha esetleg mégis kinőné, akkor át lehet ültetni, persze óvatosan, kíméletesen. Ha balkonláda is lehet ültetni, ott is a 40 centiméteres távolság az irányadó, így kap elég napfényt, levegőt a felnőtt növény. Ha kész palántát veszel, hamarabb lesz paradicsomod – mivel a palántákhoz sem árt érteni, áprilisban kellene nekiállni a magocskákból kikelő kis növénykéket pesztrálni, locsolgatni. Koktélparadicsomból is többféle létezik, piros, sárga, aranyszínű, hosszúkás, datolya vagy gömbalakú – bár utóbbi ma már lehet, hogy túlságosan procc. Ha májusban kiültettük a paradicsompalántát az erkélyre – szereti a sok napfényt – már csak locsolni kell, a megsárgult leveleket lecsipkedni (nem csak esztétikai oka van, lehet valami fertőzés). A nyári kánikulában hamar fejlődik a növény, általában elég egyszer öntözni, de előfordulhat olyan extrém meleg, hogy kétszer sem árt – ezt a növény kókadással jelzi, de a vízre hamar reagál. Ha beszerzünk némi tápoldatot – mire a növény megnő, elhasználja a tápanyag javát a cserépből –, s hetente adunk neki belőle, akkor a termésünk igazán bőséges lesz. Ha jól gondozzuk, akár ősz végéig eszegethetünk friss paradicsomot (fagy előtt a zöldeket érdemes leszedni, a szobában pár nap bepirosodik majd).
Erkélyen nevelhető még paprika (kicsit kényesebb, és vízigényesebb, mint a paradicsom), csillagtök (hálás, de helyigényes növény), salátaborsó (a korlátozott tér miatt nem zöldborsó, a salátaborsó szárát, levelét érdemes fogyasztani, zsenge borsó ízű, gyakorlatilag csak locsolni kell), eper (viszonylag sokat kell foglalkozni vele mert az erkélyen kevés a hely, így futtatni kell, viszont az eper finom), futóbab (kell neki valami, amire felfuthat), a padlizsán is megnő egy nagyobb cserépben (csak karózni kell, viszont nagyon mutatós, amikor beérik).
Sajnos a rózsaszín virágú eper inkább csak szép, mint finom.
(A cikk fotói a szerző felvételei)
