Húshelyettesítőként szokták emlegetni a tofut, de a magára valamit is adó vegetáriánus nem helyettesíti a húst, mert a hús az hús, a tofu meg tofu. Viszont a szójababból készített „szójabab sajtot” sokféleképp lehet használni. És nemcsak vegetáriánusok fogyaszthatják!
Japán selyemtofu (Fotó: DryPot, Forrás: Wikipédia)
Aki ki szeretne tofut enni, szinte az összes élelmiszerboltban megvásárolhatja, valahol a felvágottak, sajtok környékén szokták tartani, úgy néz ki, mint egy sóslében ázó tömbsajt. Lehet natúr és ízesett (füstölt, snidlinges, paprikás, valamit szójaszószban marinált). Lehet otthon is készíteni – kicsit macerás, de megoldható – bő vízben meg kell főzni az előzőleg beáztatott szójababot, majd hagyni kihűlni, összeturmixolni a főzőlével, a „szójatejből” kicsapatni a fehérjét (én citromlével csináltam) és egy sűrű szövésű szöveten lecsöpögtetni, kb. mint a túrót. Attól függően, mennyi vizet nyomunk ki a „szójatúróból”, úgy kapunk selyem, lágy vagy kemény tofut. Lehet keverni fűszerekkel, lehet pácolni, marinálni, például szójaszószban, vagy másban, s lehet kapni néha „büdös tofut”, én zöldségszószban érleltet ettem, kb. olyasmi mint egy túléretten fogyasztott francia lágysajt (büdös, de finom).
Fotó: Richy (forrás: Wikipedia)
A tofu sokféleképp elkészíthető, felkockázva akár tészta-, vagy rizs alapú ételekbe, vegán-töltött káposztába, fasírtba, de ki is lehet rántani, akár salátára felkockázni. Először vegyük ez utóbbit, ez talán a legegyszerűbb. Van egy tál saláta, fűszerezzük mediterrán fűszerekkel, kicsit sózzuk meg, majd a tofut vágjuk fel apró kockákra, újra fűszerezzünk (só, bors) s kis olíva olajon pirítsuk meg (a fehér tofu kap egy kis aranybarna kérget, ropogósabb lesz), ha kész locsoljuk meg balzsamecettel keverjük bele a salátába és már csak a pirítósról kell gondoskodnunk mellé. Apropó, saláta, a szójacsíráról majdnem megfeledkeztem, az is finom, és a szójaolaj is gazdag telítetlen zsírsavakban.
Szójabab, szójaliszt és szójaolaj (forrás: Wikipedia)
Egy szempontra érdemes figyelni: a tofunak önmagában majdhogynem semleges az íze. A magyaros konyhában szokásos ízhatást (erőspaprika+ fokhagyma) könnyedén el lehet érni, csak kicsit erősebben kell fűszerezni (de talán szerencsésebb az ízlés szerinti megfogalmazás), illetve a tofukocka hirtelen magas hő hatására morzsálódós lehet. Az olajon pirított, kockára vágott tofu erősebb fűszerekkel képes megbolondítani egytálételeket. Vegánok édességhez is szokták használni tofut, hamis túrógombócnak, túrókrémnek, de fagylalt előállításához is, mivel az alapvető semleges ízhatása jó harmonizál a vaníliás, gyümölcsös ízvilághoz.
Dietetikus vélemények szerint az alacsony kalóriatartalom mellett a tofu vitamin, és ásványi anyag tartalma is kedvező az emberi szervezet számára, a napi ajánlott mennyiségét 30 deka körül határozták meg, ami szójatejből 800 ml-t – azért, mert a szójatermékek tartalmaznak izoflavonokat (másodlagos növényi anyagok), amelyek egészségvédő hatásúak, de bizonyos körülmények esetén károsak is lehetnek (daganat, hormonzavar). Aki tart a szója génmódosított formájától az a GMO-mentes termékeket keresse.
Bevezető cikkünk a vegetarianizmusról: Vegatáriánus és vagy zöld?
