Violetta Gerasenko egyike azoknak az Ukrajnából érkezett hallgatóknak, a háború elől Magyarországra menekültek. Mint köztudott, a Pécsi Tudományegyetem az elsők között ajánlott menedéket és oktatást azoknak a hallgatóknak, akik a katonai konfliktus miatt kényszerültek abbahagyni egyetemi tanulmányaikat. Violetta Gerasenko a PTE Bölcsészettudományi Kar pszichológia képzésén szeretné folytatni tanulmányait, és jelenleg a PTE egyik kollégiumában lakik.
Úgy tudom, pszichológiát tanultál. Miért éppen ezt a tudományterületet választottad?
A pszichológiát azért választottam, hogy megértsem önmagam, az emberi kapcsolatokat, és hogy segíthessek az embereknek megoldani a problémáikat. Örülök, hogy erre a hivatásra esett a választásom, mert nagyon szeretnék segíteni hazámnak és a népemnek abban, hogy felépüljön ezek után az események után. Úgy gondolom, a pszichológia révén ehhez hozzá is fogok tudni járulni.
Melyik ukrán egyetemre jártál?
Ukrajnában a kijevi Tarasz Sevcsenko Nemzeti Egyetemen kezdtem a tanulmányaimat. Ez az ország egyik legjobb egyeteme, nagy álmom volt, hogy bekerüljek az ottani képzésbe. Mindössze két hétig jártam egyetemre, mert akkor az összes egyetem bezárt, és online oktatásra tért át, így mindannyian otthon tanultunk. Nagyon szerettem egyetemi előadásokra járni, kávét venni és beszélgetni a csoporttársaimmal. Sajnálom, hogy ez nem tartott olyan sokáig.
2021-ben már szóltak arról hírek, hogy az orosz hadsereg mozgósítást kezdett az ukrán határon, mégis innen, Magyarországról nézve szerintem kevesen vannak, akiket nem lepett meg az, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát. Mennyire tudtad, mi várható, volt egyfajta készültség az emberekben a háború kitörése előtt?
Egyike voltam azoknak, akik a végsőkig azt mondták, hogy nem lesz háború. Meg voltam győződve arról, hogy ez a 21. században nem történhet meg. De mégis mindenki erről beszélt, és benne volt a levegőben, hogy valami történni fog. Egyáltalán nem készültem fel arra, hogy valóban háború lesz.
Mit tapasztaltál meg a háborúból?
Nem mondom, hogy szörnyű eseményeket éltem át. A háború elején a barátommal és a az ő családjával gyorsan elhagytuk Kijevet, és egy főváros melletti faluba mentünk. Csak annyit láttam és hallottam a háborúból, hogy vadászgépek repkedtek a házunk felett. Ez a hang nagyon hangos és ijesztő volt, úgy tűnt, hogy most ez a gép egyenesen a házunkba lő egy rakétát. Magyarországon nagyon gyakran hallani repülőgépeket. Nehéz megszokni a gondolatot, hogy máshol városokat bombáznak ezek a gépek. De ez nagyon apró, pici szelete a háborúnak - össze sem lehet hasonlítani azzal, amit Buchában vagy Mariupolban megéltek az emberek.
Mi történt ezután?
Az egyetemem segítséget ajánlott fel mindenkinek, akinek szüksége volt rá. De őszintén szólva nem is emlékszem pontosan, hogy miket mondtak az első hetekben, mert akkor csak a híreket követtem. Édesanyám Magyarországon dolgozott, amikor kitört a háború, a bátyám Kijevben volt a nagymamánknál, én pedig a barátom családjánál voltam. Azon gondolkodtunk, hogyan találkozzunk a bátyámmal és meneküljünk együtt Magyarországra. Körülbelül két hétbe telt, mire ezt meg tudtuk lépni. Elmentünk a faluba a nagymamánkhoz, ami Ukrajna egy kevésbé biztonságos területén van, onnan pedig Magyarországra jöttünk.
Ami a csoporttársaimat illeti, néhányan szintén elmenekültek, de sokan Ukrajnában maradtak.
Azt szinte azonnal eldöntöttük, hogy elmenekülünk az országból, de vártunk, amíg legalább egy kicsit biztonságosabb lesz utazni.
Mi a véleményed a háborúról?
Szerintem ez egy szörnyű, brutális és teljesen indokolatlan háború. Ez totális bűn az egész ukrán nép ellen, és nem nevezhetem másnak, mint népírtásnak.
Miért Magyarországra menekültél és miért a Pécsi Tudományegyetemre jöttél?
Édesanyám miatt jöttem Magyarországra, aki itt dolgozik. Pécset pedig azért választottam, mert itt találtam befogadó egyetemet, és úgy döntöttem, megpróbálok bekerülni, hogy tanuljak, és minőségi tudással térjek vissza Ukrajnába.
Milyen olyan problémáid vannak most, melyek kapcsán segíteni tudna a PTE?
Úgy gondolom, hogy a Pécsi Tudományegyetem már eddig is sokat segített nekem és más ukránoknak azzal, hogy itt tanulhatok és itt élhetek. Nagyon hálás vagyok ezért a lehetőségért.
Hogyan képzeled el a jövőd?
A jövőmet egy szabad, független Ukrajnában látom. Háború és orosz befolyás nélkül.
