Az idei tanévben 10. születésnapját ünnepli a pécsi tervezőgrafika szakirány (Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar, Design- és Médiaművészeti Intézet). Az alkalomhoz illően kiállítássorozattal készül a szak, amelynek első helyszíne a pécsi Nádor Galéria a Graphic Pécs fesztivál programsorozatában. Az Egyszer tíz című kiállítás az utóbbi 10 év kiemelkedő hallgatói munkáiból mutat be válogatást, melyet Gerendy Jenő szakfelelős és dékánhelyettes nyitott meg (vele készült az interjúnk is) és még november 20-ig tekinthető meg.
A tervezőgrafika szakirány 2012 szeptemberében indult a PTE Művészeti Karán. A képzés célja olyan kiválóan felkészült tervezőgrafikus szakemberek képzése, akik klasszikus és korszerű alapokra épített szellemi és technikai készségekkel, mesterségbeli és esztétikai ismeretekkel rendelkeznek. A képzés során a 2D és 3D grafikai tervezés, az analóg és digitális képalkotás ismeretei mellett megismerkednek filmes és animációs technológiákkal is. Mindezek mellett a tervezőgrafika szakirány tematikája, oktatási koncepciója hidat kíván képezni az autonóm és az alkalmazott művészet között, kapcsolatot építeni a képzőművészeti mesterképzés és a tervezőművészeti oktatás világában.
Mi indokolta a melankóliát ezen a szokatlan kiállításmegnyitón, amely három részből állt, egy lassúból, egy gyorsból és egy táncosból!
Mindig a helyzet indokolja a hozzáállást, sosincs könnyű helyzetben egy szak, egy kar, de az egyetem sem. Másrészt tíz év az tényleg tíz év. Sok munkám volt ebben az időszakban. A közeljövőben pedig el fogok menni nyugdíjba, talán ettől sikerült kissé melankolikusabbra az eleje, de mindenképp szükségét éreztem a feloldásnak is, ezért készítettem egy vidámabb változatot is a témára.
Bocsánat, hogy ellentmondok, nem vidámabb, hanem vidám lett és játékos, ami a grafikusoknál talán a szakma velejárója.
Igen, tényleg eljátszottam azzal is, hogy melankolikus vagyok.
Ma szükség van grafikusokra, jól érzem?
Szükség van rájuk, de annak tudatában, hogy a gazdaság nehéz helyzetbe került, azzal együtt a grafikusok is abban vannak. Most nem olyan könnyű a grafikusok dolga, mint három évvel ezelőtt. Az is baj, hogy túl sok helyen képeznek grafikusokat.
Mire volt elég ez a tíz év? Honnan és milyen szintre jutott el a szak?
Az érdeklődés a kezdetektől fogva nagyon erős. Ebben benne van Pécs városának vonzereje, ami erős impulzust jelentett a grafika szak elindításához. Amikor 2012-ben meghirdettünk nyolc helyet, akkor nyolcvanhatan jelentkeztek, mindenféle sajtótámogatás nélkül. És ez azóta sem változott, tavaly a húsz helyre száznegyvenhatan jelentkeztek. Tudunk válogatni, így jó dolgozni, mert tehetséges, motivált hallgatóink vannak.
Sikeres nemzetközi pályázatok soráról beszélhetünk, kiállításokról…
Igen, van mire szerénynek lennünk. Nem akarok tételes felsorolást tartani, hogy hány OMDK-ás helyezést hoztuk el (mosolyog), pár éve az is előfordult, hogy az összes díjat mi hoztuk el. De ez unalmas lett volna, ha csak kiállok a színpadra és dicsekszem. Nagyon sokat dolgoznak a hallgatók, egyáltalán nem kínlódunk velük, öröm a velük való munka, és ez így van jól.
A megnyitó talán legszebb része az volt, amikor keresztneveket sorolt és felálltak a hallgatók és a szaktanárok ön mellé, vagy mögé, ahogy a zsöllyeszerű helyszín engedte.
Szerettem volna, hogy számukra is emlékezetes élmény legyen ez az ünnepi esemény. De a kiállításról sem feledkezhetünk meg, Böhm Gergő tanársegéd úr munkáját dicséri. Egy valamit szerettem volna másként, ha tízszer ennyi helyünk lett volna. Tíz év alatt rengeteg kitűnő munka jött össze, fájó szívvel kellett eldönteni, hogy kit hagyunk ki, kit nem. Ha legalább még kétszer akkora termünk lett volna, azt is meg tudtuk volna tölteni ugyanilyen színvonalon.
