close
CímlapKultúraHáz a fenyők mögött

Ház a fenyők mögött

2020. szeptember 22.

Egy kollegánk – Aknai Péter – második könyvének bemutatója zajlott az idei furcsa, járványvédelmi intézkedésekkel sújtott Ünnepi Könyvhéten, szeptember 17-én a pécsi Hild udvarban. A Ház a fenyők mögött című formás könyv a 2018-ban megjelent A Kisbéka anatómiája folytatása.

HÁZ A FENYŐK MÖGÖTT / Borítóterv: Tábori Csaba

Mitől telik jó hangulatban egy könyvbemutató? Hogy sokat nevet a közönség? Hogy komolyan hallgat? Hogy pörög a beszélgetés? Hogy aha-élményt ad? Hát itt mindegyikre akadt példa. A Pécsi Művészetek és Irodalom háza udvarán igazi mediterrán hangulat uralkodik, a füge- és gránátalmabokor oltalmában rendezett programok elősegítik az intim hangulat kialakítását.

Aknai Péter 1973-ban született, a PTE munkatársa, az UnivPécs szerkesztőségében dolgozik, hol cikket ír, hol grafikai, arculati munkákkal van elfoglalva, de ő tördeli az UnivPécs magazinját is. 2018-ban jelent meg első kisprózákat tartalmazó kötete, a Kisbéka anatómiája, amelyet bő másfél év után követett a második. A szerző elmondása szerint mindkét könyv a Pécs–Paks–Géderlak nyomvonalon halad. A Duna 1533-es folyamkilóméterénél állt egy ma már legendás – Aknai Péter építgeti a legendát – kocsma, ahol az író még gyerekként némi aprópénzért állítgatta a kuglibábukat, közben hallgatta a helyi vagányokat, hajósokat, a mindenféle szeszekkel intim kapcsolatot ápoló költőket, így mai foglalkozását tekintve figuralesre járt.

Zádor – Tábori Csaba kézjegyzete / Aknai Péter: Ház a fenyők mögött

Ez a két könyv – miként a világuk is – egybe tartozik. Éppúgy szóba jön az egykori – ’70-es évek – pécsi Uránvárosa, mint a nyaralás és a sztorik helyszíneként, az igazi életet jelentő Géderlak, a Duna. A történetek felidéznek, különböző emlékezési technikákkal élve vonják be az olvasót. Az egyik központi alak az anya. Az új könyv talán legszebb prózája a nyitószöveg, az Alfa és Ómega.  Ritkán olvasható ennyire érzelmekkel átszőtt tájleírás. A kis kiszólásokkal, dalszövegekkel tarkított rövid – három oldalnyi próza – egy bicikliút emléke. A szöveg szépsége abban rejlik, ahogy minden átlényegül, a pipacs az árokparton éppúgy, mint gát, a jegenyefa… minden érzelmi töltést kap, s átélhető lesz, ahogy egy kicsi gyerek ül a vázra eszkábált fémkosárkában, amelyet pokróccal bélelt ki az anyukája. Mi is ott ülünk vele az „összeszegecselt, rugós rettenet”-en, az orosz kerékpáron, Ludmillán.

Aknai Péter: Ház a fenyők mögött / Aranymosók, Tábori Csaba kézjegyzete

Aknai Péter a könyvbemutatón elmondta, hogy arra törekedett, hogy helyreállítsa édesanyja nyelvét, egy karcos, élesen, meglepően fogalmazó, eredeti személyiséget kapunk. A történetekben hol háttérben, hol előtérben ott szerepel a család, s mindent, mindenkit összefog a fiú kommentárjaival.

A könyv felidéző ereje akár a ’70-es évek tárgyi kultúráját is elénk tárja, akár egy-egy villanásra a médiát (Delta, Kékfény, Lottóhúzás), vagy egy-egy családi életbölcsességre nagyít rá: „A dunai hallevet nem passzírozunk! A dunai halászlé titka az, hogy nincs titka! Egyszerű ez, das ist einfach, nemde?” Mintha Aknai pásztázó tekintete rá-ránagyítana valamire, akár egy kedves régi tyúkra, akár egy évnyitóra, bármire, mert az téren és időn át – több évtizednyi távolságból is elevenné képes válni. Az írói gesztus, hogy családtagjaiból legendát gyárt, akik ki-be császkálnak egyik könyvből a másikba, történetekből visszaköszönnek rég nem látott ismerősként, megteremtett egy nagyon intim, miniuniverzumot. Ami már csak olvasókra vár.

(Aknai Péter: Ház a fenyők mögött, Pro Pannónia Kiadó, 2020)

Nyerd meg a könyvet!

Lájkold és osztd meg a cikkel kapcsolatos bejegyzést Facebookon vagy kedveld Instán és jelölj meg valakit kommentben, akiről úgy gondolod, szintén érdekelné a könyv.
A játék 2020. december 16-17. között zajlik, december 18-án sorsolunk.
A részletes játékszabály ezen a linken érhető el.

Balogh Robert

Balogh Robert

A hozzászóláshoz be kell jelentkezni