Telihold. Farkasordító hideg. Drakula. Bábelőadás kifejezetten felnőtteknek.
Drakula magyar megformálója, Lugosi Béla életét dolgozza fel az Un-Dead című előadás, melyet Pécsett február 11-én lehetett megnézni a Bóbita Bábszínház Farsangoló HANGoskodó programjának keretében. Mivel a cím mellett eleve fel volt tüntetve, hogy tizennégy éven felülieknek szól a darab, muszáj volt elmennem, a felnőtteknek szóló bábelőadás ugyanis ritka kincs.
A Wikipédia szócikkben találhatók régi birtokosaként talán picit többet tudok az átlagosnál Lugosi Béláról, ám a neten olvasható pár soros életrajzi események semmik ahhoz képest, amiket a néző az előadás során átérezhet. Mégsem ezzel kezdeném, és próbálom a lehető legspoilermentesebben fogalmazni.
Az író-dramaturg Vészits Andrea szövege sziporkázó! Könnyed humorú, nem az a fajta vicces, amin röhögünk egyet, aztán annyi, hanem az, amikor belül bele is facsarodunk kicsit. Olyan szóviccek és szóképek vannak benne, amiket szerintem nem is érthet más, csak aki éli és megéli a nagy magyar valóságot. Volt pár kifejezetten mulattató aktuálpolitikai kiszólás is – elsősorban talán azért, mert vérfagyasztó, mennyire nincs új a nap alatt.
A bábos eszközök és technikák elképesztő repertoárját vonultatja fel a darab, és az azt játszó Kiss Ágnes. Minden életre kel, egyik formáról a másikra ugrunk. Ujjbáb. Árnyjáték. Pálcás báb. Másik fajta botos báb. Kesztyűs báb. Egy egyszerű gyertya. Atyaég, mennyire vicces és félelmetes, elegáns, vérfagyasztó egyszerű gyertya! A zseniális ötletek középpontjában Drakula koporsója áll, aminek a belsejében a mini-Lugosi „lakik”, mint valami vudu loa az összecsukható miniszentélyében. És ez a tárgy tud szállodai szoba lenni, szénszállítócsille, éttermi asztal, hajó és tenger, meg csónak, ami a túlvilágra vezet. „Bölcsőd lesz, majd koporsód” - jutott eszembe az utolsó jelenetnél.
Kilenc szuggesztív látomásban lehetünk tanúi az eredetileg Blaskó Béla néven napvilágot látott színész életének. Nem mondhatni mindennapinak, bár bizonyára sokak élhettek hozzá hasonlóan: a világháborút túléve, miközben ezrekre lehelt halálos csókot a háború; egy remélt jobb világ felé tartva kétségek közt hányódva, miközben a gőzösről először lehet látni az oly sok bevándorló számára fordulópontot jelentő Szabadság szobrot; a sanyarú szegénysorsot, mellyel egy gyerekkor három szóval úgy körülírható, hogy a néző úgy érzi, mintha arcul ütötték volna.
A függő. A mellőzött. A romantikus. A Művész úr. A Lugosi. A mi kis magyar fiunk.
A mi Bélánk.
Béla.
Az előadás végére szerintem mind megszerettük.
Az igazin túl a szívem Hollywood Boulvardján is van már a mi Un-Dead Bélánknak Lugosból csillaga.
Köszönöm.
