close
CímlapMagazinEgy PTE-s srác kalandjai Amerikában

Egy PTE-s srác kalandjai Amerikában

2019. október 26.

Máté Zsoltnak nagyon bejött a Camp Leaders!

Mutasd be magad pár szóban kérlek, hol születtél, mit tanultál a PTE-n? Mi a hobbid?

Tüke vagyok, vagyis pécsi születésű vagyok és itt is élek. Történelem és informatika szakos tanárnak tanultam, jelenleg történelmi területen doktori tanulmányokat is folytatok. Nagyon szeretek utazni belföldön és külföldön egyaránt. A doktori kutatásaim miatt gyakran kell külföldre utaznom, s interjúkat készítenem, levéltárba vagy könyvtárba mennem. Így gyakorlatilag a kutatás és az utazás két nagy hobbim is. Mindezek mellett a PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnáziumában vagyok főállású tanár, a PSZC Zipernowsky Károly Szakgimnáziumában óraadó pedagógus.

Hol találkoztál a Camp Leaders programmal? Mi volt az első benyomásod?

Az érettségit követően egy nyári munkán hallottam egy egyetemista kollégától, hogy létezik egy program, amivel Amerikában lehet dolgozni. Elsőéves egyetemistaként jelentkeztem is és annyira megtetszett, hogy többször visszatértem.

A legelső élményem a Camp Leaders-szel kapcsolatban a profizmus volt.

A honlap modern, hamar visszahívtak és elbeszélgettek a motivációimról, videóinterjú is készült. Úgy gondolom ez az igényesség nagyon fontos, hogy kialakuljon a bizalom egy jelentkezőben, aki éppenséggel a világ túlsó felére készül több hétre.

Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel a Camp Leaders programjába, és belevágsz az amerikai kalandba?

Nem tudnék egy konkrét okot mondani. Vonzott a tábori munka légköre, hangulata. Érdekelt az amerikai kultúra, amit testközelből láthattam. Nagyon inspirált, hogy utazhattam a munkát követően. Az angolomat is szerettem volna fejleszteni. Tanárszakosként csábított, hogy az önéletrajzomban legyen gyerekek között végzett munkatapasztalat. Később, mivel többször visszatértem, már megjelent a kutatási lehetőség is.

Szüleid mit szóltak hozzá, mikor eldöntötted, hogy kimész?

Néhai nagymamám még fizetett is volna, hogy ne menjek ki, de ez nem tántorított el a vágyaimtól.

A szüleim fel sem fogták először a távolságot, időeltolódást és a különbségeket. Emlékszem nehéz volt kapcsolatot tartani, így nem egy álmatlan éjszakája volt a szüleimnek. Ahogy vissza-visszatértem, már megbarátkoztak a kint töltött nyarakkal. Látták, hogy minden tekintetben segíti a program a fejlődésemet, így elfogadták az útjaimat.

Hányszor voltál kint, és mikor?

Összesen hatszor. 2011, 2012, 2013, 2015, 2016 és 2018-ban. Látható, hogy két nyár maradt ki az egyetemi képzésem alatt, mindkettő felvételi miatt volt, mert azon személyesen kellett jelen lennem. Idén nyáron egy ösztöndíjjal Ausztráliában folytathattam levéltári kutatásokat.

Hol, melyik táborban voltál, milyen munkakörben?

Három táborban dolgoztam, de minden esetben karbantartóként. Az első tábor a Camp Greylock volt, amely egy több száz fős prémium fiú sporttábor. Nagyon tetszett, hogy komoly és felelősségteljes munkákat kellett végeznem és remek főnökeim voltak. Ebbe a táborba nem vettek vissza embereket, mert a főnökség úgy gondolja, hogy a lehető legtöbb embernek akarja megmutatni Amerikát.

A második Camp Dark Waters volt, amely egy kvéker alapítványi tábor volt, alig száz gyerekkel. Ide a tábor kezdete előtti árvíz helyreállítása miatt vettek fel karbantartónak, így az csak egy egyszeri lehetőség volt. Remek helyen volt, ugyanis Philadelphiától 30 percnyire helyezkedett el autóval. Végül a Timber Lake Westbe tértem vissza legtöbbször, amely egy koedukált vegyes jellegű tábor. Nagyon szeretem a környezetet, a nemzetközi személyzetet, a karbantartós főnökeimet és azt a gazdag programkínálatot, amelyben a személyzet tagjaként mi is részt vehettünk.

Mesélj egy kicsit az ott töltött mindennapokról. Sok barátot szereztél?

Karbantartóként a munka nagyjából hasonló volt minden táborban. Van egy állandó napi rutin, amit a reggeli órákban végzünk el. Ebbe beletartozik a szemétszedés, vízhordás, jelzett hibák javítása. Azonban a tábor folyamatosan bővül, fejlődik, ezért részt kell vennünk ezekben a fejlesztésekben. Van, hogy tetőt építünk, füvet nyírunk, fát vágunk, autókat szerelünk. Több esetben kellett esténként biztonsági őrként dolgozni, vagyis a bejáratnál egy fülkében kellett pár órát eltöltenünk. Mikor jöttek a szülők, akkor intenzívebb volt a munka, hiszen a tábornak gyönyörűnek és rendezettnek kellett látszania. Mindenhol egy nemzetközi csapatban dolgoztam. Így nagyon örülök, hogy

vannak barátaim Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában vagy Angliában. Továbbá az amerikai főnökeimmel is tartom mind a mai napig a kapcsolatot.

Mi az amiben a leginkább fejlődtél, a leginkább profitáltál a Camp Leaders programjának köszönhetően?

Úgy érzem, hogy az előzetes számításaim teljes mértékig megvalósultak. Harmadik nyaram után, semmilyen egyéb nyelvtanfolyam vagy magántanár igénybevétele nélkül letettem a C1-es nyelvvizsgát angolból. Bejártam az egyes nyarakon az USA különböző főbb részeit. Rengeteget tanultam, s alkalmazom a házkörüli munkák tippjeit és trükkjeit. Amikor tanárként elhelyezkedtem, úgy gondolom jó, hogy már volt gyerekek közti munkatapasztalatom.

Volt alkalmad utazgatni, felfedezni a kontinenst a táboron kívül is?

Igen, minden nyáron utaztam hosszabb-rövidebb ideig. Az első nyáron a tábori kollégákkal és egyikük ismerősével beutaztuk egy bérelt kocsival a keleti-partot. A második nyáron Miamitól Chicagóig utaztunk a korábbi táborból megismert kolleginával és barátnőivel. A harmadikon a nyugati-partra mentem a tábori barátokkal. A negyedik nyáron Orlandótól Dallasig utaztam Délen egyedül. Az ötödik nyár Hawaiiról szólt, szintén cimborákkal. A hatodik alkalommal pedig szerettem volna meghálálni Édesanyámnak a sok értéket amit adott, így vele jártam be Kanada keleti nagyvárosait.

Mi a legkedvesebb emléked, amit magaddal hoztál?

A legkedvesebb emlékem a legelső táboromban volt, mikor a gyerekek érkezése előtt egy boltban a táborigazgató elvitt minket egyenruhákat vásárolni. Nekünk, a karbantartóknak közel kétszáz dollár értékű ruhát vett. Megköszöntük neki és azt mondta, hogy ha az én gyerekem lenne a világ túlfelén akkor én is elvárnám, hogy megadja mindezt a főnöke. Úgy gondolom, hogy ez a gondolat mind a mai napig meghatározza a hétköznapjaimat.

Milyennek ítélted meg a nyelvtudásod a tábor előtt és a tábor után?

Az angol nyelv használatlában nálam a legnagyobb különbség a szóbeli kommunikációban figyelhető meg.

Gyakorlatilag folyamatosan tudok beszélni angolul azzal szókinccsel, amit a hétköznapokban használtam.

Sok új szót, kifejezést, szlenget is elsajátítottam.

Feltüntetted az életrajzodban a tábori tevékenységedet? Jelentett-e valamilyen előnyt, hogy voltál kint (pl szakmai gyakorlatnál, állásinterjún)?

Igen, minden tábori munkámat feltüntettem az önéletrajzomban. Úgy gondolom, hogy pozitívan hatott az igazgatókra amikor kiválasztottak a jelenleg is betöltött középiskolai állásaimra.

Nem féltél egyedül belevágni egy ilyen kalandba? Mi az, amit megtanultál magadról az út alatt, hogyan fejlődött az önismereted?

Egyke vagyok, így megszoktam, hogy sok mindent egyedül kell tudni megoldani. A honvágy érzését sikeresen megtanultam kezelni, illetve rengeteget tanultam a csoportban folytatott munkáról és az elfogadásról is. A táborok utóbbi téren rengeteg olyan helyzetbe hoznak, amelyek segítenek felnyitni az emberek szemét. Legyen az multikulturális személyzet, új feladatok napról napra.

Mi volt a legnehezebb és a legkönnyebb a kint töltött időben?

A legnehezebbnek a több személyhez alkalmazkodást mondanám, mivel sosem laktam kollégiumban előtte. Így a 3-an vagy 13-an egy szobában és osztott fürdőblokkban elvárt normákat megtanulni újdonság volt. A legkönnyebbnek a honvágy leküzdését tartom, mivel annyira sűrű minden nap a táborban, hogy maximum lefekvés előtt jön ez az érzés elő, de akkor meg hamar el is alszunk, így elmúlik.

Mi fogott meg leginkább az amerikai kultúrában?

Bár a filmekben az amerikaiak mindig valamilyen – főleg a szabadság – elvei szerint élőnek tűnnek, valójában

hihetetlenül gyakorlatias emberek. Ez nagyon megtetszett és rám is ragadt.

Az egyik főnököm például mikor megkérdezte ki milyen szakos, a történelem szakomnál megkérdezte, hogy hogyan fogok tudni megélni belőle. A másik döbbenetes élmény a valódi piacgazdaság hatása majd mindenhol. Gyakorlatilag a múzeumokban nincs gyerekkedvezmény, nyugdíjas sem félárat fizet, viszont létezik a veteránoknak jegyármérséklés.

Van-e olyan étel, ital, szokás, hagyományt, amivel kint ismerkedtél meg?

Ételek közül újdonság volt a tépett hús (pulled pork), a több féle barbecue szósz (minden alkalommal hoztam egy palackkal haza) vagy a bagel lazaccal. Italok közül az Arizona jegestea nagy kedvencemmé vált, s több alkalommal találkoztam olyan helyzettel Amerikában, hogy annak a palackja olcsóbb, mint a literes ásványvíz. Az amerikai hagyományokból nagy hatást gyakorolt rám a történelem a magyarnál is nagyobb tisztelete a hétköznapokban. Az amerikai zászló gyakorlatilag egy divattermék és a szimbólumaiból tervezve minden márkánál vannak felsők. A függetlenségi nyilatkozat másolata minden nagyobb múzeumban megvásárolható. S gyakorlatilag minden jelentősebb huszadik századi elnöknek saját könyvtára, levéltára van.

Miben más az amerikaiak életszemlélete?

A már említetteken kívül ami szerintem a hétköznapjaikat meghatározza az amerikaiaknak, hogy a munkában nem ismernek tréfát.

A „work hard, play hard” szemlélet nagyon is igaz.

Munkaidőn kívül nagyon sok szórakozási formában vesznek részt akár otthon (videójátékok, filmek, olvasás, testedzés, vadászás stb.) akár utazva (autóversenyek és sportesemények, vidámparkok és plázák tömege áll rendelkezésükre). Bár sokan kritizálják az amerikaiakat azzal,  hogy alacsony a lexikális műveltségük, de cserébe sokkal aktívabban használják a népi bölcsességeiket és logikusabban is gondolkodnak.

A táborba több országból érkeznek a fiatalok. Melyik nemzettel jöttél ki a legjobban? Kerested az amerikai társaságát? Volt-e valamilyen vicces félreértés a kulturális különbségek miatt?

Úgy gondolom, hogy van valami a lengyel-magyar két jó barát szállóigében. Ugyanis minden táborban a lengyelekkel a kezdetektől fogva megtaláltam a közös nevezőt. A csehekkel is, de a lengyelekkel mindig azonnal létrejött egy külön kapocs. Az amerikaiakkal is jó kapcsolatot ápoltam, de ők alapvetően nyitottak mindenkire, viszont nehezebb elnyerni a bizalmukat.

A tábor utáni utazgatással kapcsolatban voltak terveid, menetrended vagy viszonylag spontán alakultak a dolgok?

Mindig tervezgettem, hogy hova akarok utazni. Azonban a konkrét állomások, útvonal, szereplők a táborokban alakultak ki. A tábor alatt nagyon inspiráló volt a szabadidőben az utazás tervezgetése, a folyamatos egyeztetés. A legtöbb alkalommal másokkal utaztam, így a költségek is csökkenthetők voltak. Ráadásul autót bérelve bár több kockázati tényező megjelent, sosem lett ebből megoldhatatlan probléma. Az utakat alapvetően mindig én terveztem. Ezeket a kompetenciákat most osztálykirándulások szervezésénél tudom jól használni.

A tábor utáni utazgatás során valószínűleg sok mindent láttál. Mit tanácsolnál azoknak, akik a Camp Leaders programjával mennek ki a nyáron – mi az, amit nem szabad kihagyni?

A látványosságok helyett egy számomra meghatározó tanácsot adnék.

Amennyiben jól érezte magát a táboraiban, a lehető legtöbb nyarát töltse kint egyetemi képzése alatt.

Az egyetem után a legtöbb munkahely nem fogja megengedni a programban való részvételt, nem sokkal később sokaknak a családalapítás lesz a prioritás, viszont így fiatalon szerintem ez a legjobb lehetőség utazni és pénzt gyűjteni. Ezért az első nyárra én azt mondanám, hogy csak a tábor közelében lévő városokat járja be, s vigyen haza annyi pénzt, amennyivel finanszírozni tudja a következő nyarát. A későbbi nyarakon pedig 2 hétig fejedelmi utazásokon vehet részt, ha többekkel összeállva utazik az illető. New York egy életre szóló élmény és több napot is minden gond nélkül lehet rá áldozni. Miamiban alapvetően kulturált áron lehet több napig kikapcsolódni és szórakozni. New Orleans és környéke kulturálisan nagyon érdekes és egyedi része az Egyesült Államoknak. A Nyugati parton pedig semmiképpen ne hagyjátok ki a nemzeti parkokat, a Yosemite-t és a sok-sok látványosságot a sivatagban. A Hawaii út pedig nekem az ötödik nyaramon jött össze, de az valami elképesztően gyönyörű volt.

(X)

UnivPécs

UnivPécs