Híd az óceán partjai között

Idén a PTE ad otthont az Amerikai Magyar Tanáregyesület (AHEA) 49. Éves konferenciájának, amely az amerikai-magyar kapcsolatok kutatására, valamint a kulturális és tudományos együttműködések előmozdítására fókuszál. A szervezet elnökével, dr. Lénárt-Cheng Helgával beszélgettünk életútjáról és identitásról.

Mi sarkalt arra, hogy elhagyd Magyarországot és az USA-ban folytasd pályafutásod?
A ’90-es években nyelvszakosként többször voltam külföldön különböző állami és államközi ösztöndíjakkal, először Németországban, Angliában, majd Franciaországban, mivel német-francia szakos voltam. Az utazás kitágítja az ember világlátását, főleg az egyetem alatt. Nagy szerencsém volt, mivel ekkor indultak a különböző ösztöndíjprogramok, így jutottam el Párizsba és később Bordeaux-ba a Tempus Közalapítvány és a Fulbright ösztöndíjprogram jóvoltából. Az Egyesült Államokba a tajvani-amerikai férjem révén jöttem ki, aki Bostonban a Massachusetts Institute of Technology-n tanult miközben én megszereztem a doktorimat a Harvard Egyetemen. Így kezdődött az amerikai pályafutásom.

St. Mary's College of California

Jelenleg a Saint Mary’s College of California professzoraként dolgozol. Itt mivel foglalkozol?
Boston után hazaköltöztünk Magyarországra, hogy a három gyermekünk szépen megtanuljon magyarul, majd hét évnyi otthonlét után ismét visszaköltöztünk Amerikába, ezúttal Kaliforniába. 15 éve dolgozok ezen a San Francisco környéki egyetemen és jelenleg két tanszéknek vagyok a vezetője: az egyik a „World Languages and Cultures”, a másik a „Global and Regional Studies”. Emellett a hazai szakkollégiumokhoz hasonló  „Honors programnak” vagyok az igazgatója. Az amerikai egyetemeken a „teaching, scholarship és a service”, vagyis a tanítás, a kutatás és a közösségi szerepvállalás egyensúlyban kell legyen, ezért az adminisztratív szerepeim mellett t
anítok és kutatok is.

Forrás: Envalto

Mi a kutatási területed?
Az önéletrajz és identitás-narratívák műfaja. Az ókori sírfeliratoktól kezdve a hagyományos memoárokon és levelezéseken át a vizuális és a közösségi médiában megosztott emlékfoszlányokig minden érdekel. Az emberek minden korban és kultúrában szükségét érezték annak, hogy valamilyen módon megörökítsék az emlékeiket, és nyomot hagyjanak maguk után. Érdekel, hogy a különböző történelmi korokban és kultúrákban mit tartanak az emberek elmondhatónak, mit rejtenek el, és hogyan alakítják, vagy torzítják a saját egyéni, családi és közösségi identitás-narratíváikat. Az is izgalmas, hogy a történeteket hogyan, milyen formában osztják meg egymással.

A doktorimat összehasonlító irodalomtörténetből írtam, mert ez a terület igazán interdiszciplináris és nem korlátoz műfajok vagy nemzeti irodalmak keretei közé.

Ez lehetővé teszi, hogy globális szinten vizsgáljam az önkifejezéseket: ugyanúgy foglalkozhatom japán, magyar, francia vagy akár skandináv történetekkel. A legújabb kutatásaim például azt elemzik, hogyan reagálnak az emberek a családfakutatás és DNS elemzés során felfedezett családi titkokra.

Forrás: Envalto

Hogyan befolyásolta a külföldre költözés az identitásodat és a magyar gyökereidhez való kötődést?
A távolság az mindent jobban tudatosít. Amikor az ember távolról tekint vissza az otthonára, minden más megvilágításba kerül, és bizonyos dolgok új értelmet nyernek, felértékelődnek. Mindig is tudatosan kerestem a magyar kapcsolódási pontokat, akárhol is jártam, de különösen akkor, amikor Amerikába érkeztem. Miután itt letelepedtünk, ez a keresés még szándékosabbá vált.

Emlékszem, amikor a Harvardon tanultam, lenyűgözött a Widener könyvtár hatalmas magyar gyűjteménye. A mínusz negyedik szinten barangolva láttam a rengeteg József Attila-kötetet, amelyekhez senki sem nyúlt, mert nem volt magyar szak. Sajnáltam, hogy ez a hatalmas kincs érintetlenül hever, és foglalkoztatott, hogyan lehetne közvetíteni ezt a gazdagságot és értéket az amerikaiak vagy más külföldiek felé.

Fotó: Harvard,  Clay Banks, Unsplash

Ezért is fordultam tudatosan az amerikai-magyar tudományos körök felé. Részt vettem például az Modern Language Association (MLA) éves konferenciáján, ami a területemen a legnagyobb esemény, és ahol magyar szekció is létezik. Volt, hogy aláírásokat gyűjtöttem, hogy egy másik regionális MLA konferencián is létrehozhassunk magyar szekciót, de sajnos nem voltunk elegen, így az a kezdeményezés nem valósult meg. Az MLA magyar szekciója azonban továbbra is működik, és lényeges szerepet játszik a diaszpórában élő kutatók számára.

AHEA 2024 Rutgers University; Fotó: Lénárt-Cheng Helga

Mennyire erős a tudományos magyar közösség az Egyesült Államokban?
Az Egyesült Államokban, illetve a diaszpórában az elődeink munkájának köszönhetően meglehetősen erős ez a közösség. Különösen a hidegháború időszakában alakult ki egy szoros hálózat, mivel az emberek akkoriban nem tudtak szabadon hazalátogatni. Azok, akik például ’56-ban hagyták el Magyarországot, egészen más kötődéssel viszonyultak az országhoz, mint mi, akik akár minden nyáron hazautazhatunk. Ez egy jelentős különbség, de pont az ő erős identitásuk és elkötelezettségük teremtette meg az alapokat.

Ők hozták létre például az American Hungarian Educators Associationt (AHEA), amely 2024-ben ünnepelte fennállásának 50 évfordulóját. Ez a fél évszázados múlt is azt mutatja, hogy elődeink számára kiemelten fontos volt a kulturális és kutatói kapcsolatok fenntartása.

Az alapító tagok, akik 1974-ben lefektették a szervezet alapjait, még ma is aktívak, és az ő munkájuknak köszönhető, hogy az AHEA ilyen szilárd alapokon nyugszik. Én magam 2008-ban csatlakoztam az AHEA-hoz, azóta sok konferencián részt vettem és szervezői, vezetői feladatokat is vállaltam.

AHEA 2024 Rutgers University; Fotó: Lénárt-Cheng Helga

Mesélnél az AHEA tevékenységéről?
Az AHEA eredetileg tanáregyesületként alakult. Annak idején még szorosabb kapcsolatban állt a hétvégi magyar iskolákkal is. Amerikában ezek az iskolák egy egész hálózatot alkotnak, és sok esetben a külhoni magyar cserkészmozgalomhoz kapcsolódnak. A rendszer lényege, hogy a magyar anyanyelvű gyerekek szombat délelőttönként összegyűlnek egy-egy városban, ahol magyar órákat tartanak nekik, és ápolják a nyelvi és kulturális örökséget.

Cserkészek, seventyfourimages, Envalto

Ezek az iskolák eleinte részben kapcsolódtak az AHEA-hoz, de az idők során a kettő különvált. A hétvégi iskolák mára egy önálló szervezetet alkotnak, míg az AHEA egyre inkább az egyetemi kutatások és az akadémiai közeg felé fordult. Ma már elsősorban egyetemi professzorokat, PhD-hallgatókat, illetve pályakezdő kutatókat fog össze. Ez utóbbi csoport, az úgynevezett „early career scholars” támogatása az AHEA egyik kiemelt küldetése, hiszen fontos számunkra a fiatal kutatók szakmai fejlődésének elősegítése.

Célunk a magyar a kultúra és kutatási eredmények megismertetése az Egyesült Államokban, ahol nemcsak a tudományos diskurzusra nyílik lehetőség, hanem az akadémiai kapcsolatok építésére is.

Az utóbbi években egyre élénkebb az együttműködés a magyarországi kutatókkal és egyetemi központokkal, sőt, az egész Kárpát-medencére is kiterjed.

AHEA 2024 Rutgers University; Fotó: Lénárt-Cheng Helga

Minden ötödik konferenciánkat Magyarországon vagy a Kárpát-medence más területén tartjuk. Például a 2015-ös találkozónk Kolozsvárott zajlott, ami különösen emlékezetes volt, a tavalyinak pedig a Rutgers Egyetem adott otthont. Az AHEA indítottegy folyóiratot is „Hungarian Cultural Studies” néven, melyhez mindenki szabadon hozzáférhet. Itt színvonalas cikkek jelennek meg magyar témában angol nyelven. Ez a felület nagyon sok magyar kutatónak ad lehetőséget az angol nyelvű publikálásra.

AHEA 2024 Rutgers University; Fotó: Lénárt-Cheng Helga

A konferenciáink központi szerepet töltenek be az AHEA életében, és számos támogatási lehetőséget kínálnak a kutatóknak.

Kiemelném az előadói ösztöndíjainkat, amelyek minden konferenciánkon elérhetők, valamint az egyéb kutatói ösztöndíjainkat, amelyekkel az Amerikában élő, magyar témákkal foglalkozó szakembereket, illetve a Magyarországról Amerikába utazó kutatókat segítjük.

Célunk, hogy ezekkel a programokkal megkönnyítsük a tudományos munka feltételeit, és támogassuk a magyar és amerikai akadémiai közösségek közötti együttműködést.

Idén a PTE ad otthont a 49. AHEA konferenciának, amely a „Transzatlanti perspektívák: a magyar és amerikai tudományosság kontextusai” témakör köré szerveződik. Ez a téma rendkívül szerteágazó – vajon melyek lesznek a legfontosabb irányvonalak?
A konferencia témája szándékosan nyitott, hogy teret adjon a legkülönbözőbb kutatási területekről érkező előadásoknak. Bár a transzatlanti kapcsolatok rendszeresen hangsúlyosak – például az amerikai emigráció története, az 1956-os események és azok amerikai vonatkozásai, vagy fordítások az irodalomban –, a fókusz mégis szélesebb.

A cél az, hogy minden olyan kutató számára lehetőséget biztosítsunk, aki a magyar, vagy amerikai oldalon kapcsolódni tud a témáinkhoz.

Ez a nyitottság tükrözi a konferencia interdiszciplináris jellegét, ahol a személyes kapcsolatok és a networking kiemelt szerepet kap.

Az esemény célja nem egy szűk, szakmai közönség előtti előadás, hanem inkább az ismerkedés és a közös gondolkodás elősegítése, amely hosszú távú együttműködések alapja lehet.

A pécsi konferenciával kapcsolatban szeretném hangsúlyozni, hogy a helyi szervezők – Fodor Mónika, Németh Tímea és Máté Zsolt – kiemelkedő munkájának köszönhető, hogy a konferencia sikeresen valósulhat meg. Emellett Magyar Kálmán, az American Hungarian Folklore Centrum (New Jersey) igazgatója és az American Hungarian Library and Historical Society vezetőségi tagja, valamint a Fulbright Hungary is fontos partnerként csatlakozik a szervezéshez.

AHEA 2024 Rutgers University; Fotó: Lénárt-Cheng Helga

Mi a legemlékezetesebb élményed az AHEA konferenciákkal kapcsolatban?
A kávészünetek mindig különleges pillanatok az AHEA konferenciákon. Ezekben az időkben nemcsak kávéval töltjük fel magunkat, hanem lehetőség nyílik mélyebb beszélgetésekre, amelyek a baráti kapcsolatok építését szolgálják.

Mindig azt mondom, hogy az AHEA-ban nem egyszerűen networkölünk, hanem barátkozunk – itt az emberi kapcsolatokon van a hangsúly, nem pedig azon, hogy hasznot húzzunk a találkozásokból.

Ez az őszinte, barátságos légkör az, amiért csatlakoztam és amiért azóta is maradtam.

A konferencia interdiszciplináris jellege is nagy élményt nyújt. Az előadások témáinak sokszínűsége – például egy Indiába elszármazott magyar festő, egy különleges matematikus, vagy egy filmrendező története – mindig gazdagítja az eseményt. Ez a sokféleség és a baráti társaság az, ami igazán különlegessé teszi az AHEA konferenciákat számomra.

AHEA 2024 Rutgers University; Fotó: Lénárt-Cheng Helga

Mikor érezted először, hogy az amerikai magyar közösség támogatása kiemelt szerepet fog játszani az életedben?

A magyar-amerikai kapcsolatok ápolása nem csak egy szakmai kihívás, hanem egy szívből jövő küldetés is.

Bár a szakmai pályám elsősorban a világirodalom és kommunikációs tudományokhoz kötődik, az AHEA-val való együttműködés során fokozatosan ismertem fel a két ország közötti kulturális és tudományos kapcsolatok jelentőségét.

Jelenleg egy olyan álmon dolgozom, amely egy magyar tanszéki "endowed chair" újra alapítását célozza meg egy amerikai egyetemen, egyfajta tudományos diplomácia keretében.

AHEA 2024 Rutgers University; Fotó: Lénárt-Cheng Helga 

Egy ilyen tanszéki pozíció létrehozása több millió dolláros beruházást igényel, és hosszú távon biztosítaná, hogy a magyar kultúra és kutatás szélesebb körben ismertté váljon az Egyesült Államokban. Az ehhez szükséges forrásokat adománygyűjtéssel, magyar és amerikai vállalkozók támogatásával kívánjuk előteremteni.

Szívügyem továbbá, hogy a már meglévő magyar gyűjtemények, mint például a Harvardon található hatalmas magyar irodalmi archívum, méltó figyelmet kapjanak.

Szomorú látni, hogy ezek az értékes anyagok gyakran kihasználatlanul porosodnak, miközben hatalmas lehetőséget rejtenek magukban a kutatás és az oktatás számára. Célom, hogy ezek a kincsek minél több emberhez eljussanak, és a magyar kultúra tovább éljen, mindkét ország számára inspirációt nyújtva.