Az Alkalmazott Tanulások Központja 2023 decemberében is megrendezte az iExpo fordított állásbörzét, ahol a hallgatók a félév során különböző témákban készített projektjeiket, kutatásaikat, üzleti ötleteiket mutatták be. A rendezvényen nagy sikert aratott és poszter kategóriában második helyezést ért el A horrorfilmek elterjedése a 14-70 évesek között. A rendezvényről és a díjról Győző Zalánt és Fülöp Donátot a poszter megalkotóit kérdeztem.
Mindketten a PTE Közgazdaságtudományi Kar hallgatói vagytok, milyen szakon tanultok, és hogy lettetek egy csapat?
GY.Z.: Egy somogyi kis faluból, Tapsonyból jöttem ide tanulni, jelenleg harmadéves, pénzügy-számvitel szakos hallgató vagyok.
F.D.: Én pécsi őslakos vagyok és ugyanazon a szakon tanulok, mint Zalán. Még a gólyatáborban ismerkedtünk meg, azóta vagyunk barátok, így nem is volt kérdés, hogy ha indulunk az iExpo-n, egy csapat leszünk.
Miért a PTE-t választottátok a továbbtanuláskor?
GY.Z.: Mindig is ki akartam törni Somogy megyéből, viszont nem olyan nagy léptekkel, hogy egyből a fővárost vegyem célba, helyette ezt a sokkal családiasabb egyetemet választottam.
F.D.: Nekem kézenfekvő volt, hogy itt tanulok tovább, hiszen itt nőttem fel. Tetszett az intézmény is, így nem volt kérdés, hogy PTE-s akarok lenni.
Mikor hallottatok először az iExpo-ról, és döntöttétek el, hogy részt szeretnétek venni rajta?
GY.Z.: Már az előző években is láttuk néhány helyen felfüggesztve az esemény molinóját a kari épületben, de eddig még nem volt olyan tantárgyunk, melynek segítségével meg tudtuk volna valósítani a kutatási ötleteinket.
F.D.: Igen, talán akkor döntöttük el, hogy részt szeretnénk venni a rendezvényen, amikor a félév elején több tárgy keretében is felhívták rá a figyelmünket. És persze kapva kaptunk az alkalmon, hogy a Kontrolling egy részét kiváltsuk a részvétellel.
Rögtön tudtátok, mi lesz a témátok, ez már egy létező kutatás volt, vagy csak később jött az ötlet?
GY.Z.: Még nem létező kutatás volt, sőt, ez volt életünk első kutatása, amit véghez vittünk!
F.D.: Hosszasan rágódtunk is rajta, hogy mi legyen a téma. Zalánnak először egy jóval komolyabb hangvételű témán járt az agya, de hosszas győzködés és brainstorming után végül sikerült megtalálnunk a közös nevezőt.
Miért pont a horrorfilmeket választottátok kutatási témának?
GY.Z.: Olyan témát szerettünk volna, ami egy kicsit kilóg a többi közül, de ami még fontosabb, olyat, ami mindkettőnk szívéhez közel áll. Ez pedig egy olyan téma volt, amiről már az első találkozásunk alkalmával kiderült, hogy közös érdeklődési kört jelent.
F.D.: Kíváncsiak voltunk, hogy a közeli ismerőseink közül, kik, és hogy viszonyulnak ehhez a műfajhoz. Ahogy ezt Zalán is említette, a horror minden mennyiségben és fajtában nagyon közel áll mindkettőnkhöz.
Hogyan zajlott a kutatás, hogyan osztottátok meg a feladatokat?
GY.Z.: Mindenképpen kérdőíves módszerrel szerettük volna elvégezni a folyamatot, így azzal kezdtünk, hogy közösen összeírtuk a feltenni kívánt kérdéseinket, majd az ezekből összeállított kérdőívet közzétettük különböző közösségi médiás platformokon, és amelyre egy nap alatt érkezett is, több, mint 150 válasz.
F.D.: Ezután különböző számításokkal levontuk a legfontosabb következtetéseket, majd ezt felvázoltuk az egyetemtől kapott, kiállítási poszterként használt kartonra.
Melyik filmeket és mi alapján választották ki a kutatáshoz?
GY.Z.: Úgy gondoltuk, hogy a 2000-es évekből és az azt megelőző évszázadból is választunk különféle horrorfilmeket, ezzel próbáltuk kideríteni, hogy a válaszadók életkora hogyan függ össze horrorfilmes ismereteikkel, a főgonoszok pontos meghatározásával. Az eredmény pedig az egyik leglátványosabb lett mindközül.
F.D.: Így van! Ezek alapján került be a kérdőívbe sok új alkotás, például a Démonok között, az Annabelle és Stephen King regényének, az Az remake-je. Az új filmek mellett sok nagy klasszikust is felelevenítettünk, gondolunk itt a Rémálom az Elm utcában, a Péntek 13 vagy a Texasi láncfűrészes című filmekre.
Mi az, amire fény derült a kutatásból?
GY.Z.: Először is megtudtuk, hogy a kitöltők mekkora aránya szereti ezt a műfajt, illetve, hogy a többi filmes kategória milyen súllyal van jelen az életükben. Kiderült az is, mik a legnépszerűbb helyszínek, horrorfilm típusok, és hogy mit éreznek a legtöbben filmnézés közben.
F.D.: Felmértük azt is, hogy az emberek mennyire vannak tisztában a leghíresebb gyilkosokkal, démonokkal, illetve egy skálát is kialakítottunk arra, hogy mik azok a legfontosabb elemek, melyek szerintük nem hiányozhatnak egy jó horrorfilmből. Ezeket mind-mind prezentáltuk a plakátunkon.
GY.Z.: Összeségében a kutatás eredményeként megállapítható, hogy a horrorfilmeket a válaszadók leginkább az otthon kényelmében szeretik nézni, ez a kitöltők 61,8%-a. A félelemérzet ugyanakkora szintű (23%-23%), ha valaki egyedül, vagy párban, a szerelmével nézi ezeket a filmeket. Legtöbben azzal szimpatizálnak, amikor a az események egy sorozatgyilkos személye köré épülnek. A kitöltők 42%-a azt is bevallotta, hogy az ijesztő jeleneteknél eltakarják a szemüket.
F.D.: A legismertebb főgonoszok közé Annabelle, Az és Bőrpofa került, ami annak köszönhető, hogy ezek a filmek nem rég debütáltak, így a kultuszuk még nem ment a köztudatból. A legnépszerűtlenebb Pinhead és Victor Crowley pedig azért kerülhetett ilyen rossz pozícióba, mivel az ő filmjeik nem igazán érhetőek el magyar szinkronnal.
GY.Z.: Megnéztük azt is, hogy a horroron kívül még mik a legnépszerűbb filmes műfajok. Az első három helyezett közé a vígjátékok, a romantikus filmek és a bűnügyi drámák kerültek. Egy 1-től 5-ig tartó skála segítségével pedig rájöttünk, hogy szinte minden néző számára nagyon fontos, hogy legyen egy túlélő, ami valószínűleg azért alakult ki, mert az emberek szeretik magukat beleképzelni a főszereplők helyzetébe, szurkolnak a túléléséért.
Volt valaki, aki segített a felkészülésben?
GY.Z.: Nem volt felkészítő tanárunk, viszont bármikor kérhettünk volna segítséget az egyetemen, és nagyon hálásak vagyunk a felkínált segítségekért.
F.D.: Kifejezett célunk volt, hogy önállóan csináljuk meg az első, nagyobb léptékű előadásunkat, amit véleményünk szerint eredményesen sikerült is elérnünk.
Magától értetődő a kérdés: Melyik a kedvenc horrorfilmetek és melyik szerintetek a legrosszabb azok közül, amiket eddig láttatok?
GY.Z.: Nekem személy szerint A végső állomás filmek a kedvenceim, ezek voltak az első horrorfilmes élményeim is. Emellett főként azokat az alkotásokat szeretem, ahol egy csapat fiatal boldog kirándulásából valami egészen más alakul ki.
F.D.: A világ legnehezebb kérdései közül ez az egyik! Rám legnagyobb hatással talán az 1984-es Rémálom az Elm utcában volt, de mindenképpen említést érdemel a Nosferatu 1922-ből, és az eredeti Az 1990-ből Tim Curry-vel. Legrosszabbnak viszont gondolkozás nélkül a John Carpenter által feldolgozott Christine-t mondanám. A könyv elolvasása után egyszerűen nézhetetlen.
Mi volt a véleményetek iExpo-ról?
GY.Z.: Remek lehetőség volt arra, hogy az ötleteinket, készségeinket megfelelően tudjuk kamatoztatni.
F.D.: Lehetőségünk volt bepillantani mások munkáiba, jó érzésekkel vártuk, hogy előadhassuk, bemutassuk a szakértőknek az alkotásunkat. Mindkettőnk nevében mondhatom, hogy nagyon jó élmény volt!
Mennyire találtátok alkalmasnak a rendezvényt arra, hogy kapcsolatokat építsetek?
GY.Z.: A legnagyobb pozitívuma talán ez volt az egésznek. Tökéletes alkalom volt arra, hogy a meghívott cégek, vállalatok rendezvényen való képviselői lássák azt, hogy a mai fiatalok, egyetemisták hogyan látják az élet különféle területeit kutatói szemmel, milyen kompetenciáik vannak.
F.D.: Többen, akik odajöttek hozzánk, az előadásunk után, tanácsokkal is elláttak minket. Voltak olyanok is, akik segítettek továbbgondolni jelenlegi munkánkat vagy éppen megalapozni egy lehetséges jövőbeni kutatást.
A kiállításon hogyan osztottátok meg a feladatokat? Előtte hogyan készültetek?
GY.Z.: A felkészülés tulajdonképpen a kérdőív elkészítését, az eredmények összegzését és a plakát megalkotását foglalta magában.
F.D.: Igazság szerint a kiállításon bedobtuk magunkat a mélyvízbe, csak improvizáltunk. A horrorfilmekben már elég magabiztosnak éreztük magunkat, otthonosan mozgunk a témában, ezért nem gondoltuk, hogy a kutatás bemutatása komolyabb felkészülést igényelne.
Mikor éreztétek úgy, hogy már nagyon sok szavazatot kaptatok és esélyetek lehet nyerni is valamelyik kategóriában?
GY.Z.: Érdekes, mert mindenki azt mondta, hogy esélyünk sincs, hiszen nem olyan komoly témáról beszéltünk, amely radikálisan kihathatna a gazdaságra, ezért azt gondoltuk, lesz, ami lesz, büszkén vállaljuk a sikertelenséget is.
F.D.: Úgy a negyedik-ötödik szakértőnél viszont már láttuk, hogy értékelik a leleményességet, az ötletet és a plakát kidolgozottságát is, így attól fogva éreztük, hogy akár esélyesek is lehetünk egy helyezésre.
Milyen kategóriában kerültetek a legjobb három közé és mi a tervetek a nyereménnyel?
GY.Z.: Végül plakát kategóriában sikerült második helyezést elérnünk, aminek nagyon örültünk, hiszen majdnem 80 csapat közül lettünk az egyik legjobbak. A Gazek cég által felajánlott 80.000 Ft-ból, melyet ezúton is nagyon köszönünk, a saját részemet szeretném félretenni. Sok tervem van a pénzügy-számvitel szakkal a jövőben is, bármikor jól jöhet az elnyert összeg.
F.D.: Én is szeretném megköszönni a Gazek cégnek a nyeremény felajánlását. Ami az én részemet illeti, egy részéből szeretném a barátnőmet meglepni valamivel, a maradékot pedig én is félrerakom esős napokra.
A többi projekt közül melyek voltak a ti személyes kedvenceitek?
GY.Z.: Nekem a Vakrandi a természettel című munka tetszett a legjobban, ami egy rendkívül jó célt szolgáló kutatás volt.
F.D.: Nekem nem sok időm maradt alaposabban körülnézi a rendezvényen, de azok közül, amelyeket sikerült meglesni nekem is a Vakrandi a természettel volt az, ami a leginkább tetszett.
