Munka és család mellett, idegeskedés nélkül és jóval a határidő előtt adta le Az első benyomás és a bizalom szerepe a coachingban című szakdolgozatát a PTE KTK business coach képzés keretén belül Héra-Tóth Andrea, aki „civilben” PTE RK OIG Karrier Irodájának vezetője. Maximalizmusa és sok teendője mellett ez azt kell mondjuk, nem semmi! Megkértük, mesélje el, hogyan csinálta.
„Az első februári órán szembesültem azzal, milyen félév vár ránk: beadandók, igen komoly adminisztrációt követelő szakmai gyakorlat, jelen lenni az órákon és teljesíteni, szakdolgozatot írni… úgy éreztem, ez lehetetlen küldetés amellett, hogy a munkámban is sok a feladat, a munkaidőmből nem csíphettem le, akkor született az unokám, próbáltam a lányomnak segíteni.
Azt gondoltam, hogy nem fog menni, és elkezdtem pánikolni.
A csoporttársaim nagy része akkor még nem is értette, miről beszélek. Legtöbbjükre csak hetekkel később tört rá ugyanez az érzés: a szemeszter feladatai nyomták a vállunkat. A fáziskésés miatt már volt közülük, akinek szerencsére segíteni is tudtam: bíztattam, hogy haladjon, elolvastam a beadandóit, segítettem, ahogyan tudtam.
De ehhez az kellett, hogy akkor ott februárban felszívjam magam. Eldöntöttem, hogy összeszorítom a fogam, és megcsinálok mindent. Összeszedtem minden teendőmet, és abban a sorrendben, ahogy eszembe jutottak, felírtam őket egy papírra. Amihez tudtam, odaírtam, hogy szerintem nagyjából mennyi időt vesz majd igénybe, és mit mikor kell leadni. Igyekeztem tágabban értelmezni az időkereteket – utólag azt mondom, talán túl sokat is hagytam rá, mert mondjuk egy 5 napot igénylő feladathoz óvatosságból 6-7 napot terveztem. Aztán megnéztem, melyik az a beadandó, amit legelőször kell teljesítenünk. Közben pedig elkezdtem feldolgozni a szakdolgozatomhoz az irodalmakat. Eredetileg szerettem volna magának a szakdolgozatnak is nekilátni, de rájöttem, hogy nem tudom a beadandókkal párhuzamosan írni, mert azok témája egyáltalán nem illeszkedett a vizsgált témámhoz.
A papírt a felsorolással, az időtartamokkal és a határidőkkel egyszerűen betettem a laptopom alá, nem vezettem át a heti vagy napi feladataim közé semmit, csak naponta ránéztem a listára, és így mindig tudtam, éppen min kell dolgoznom. Szeretek tervezni, de a naptár számomra nem olyan jól átlátható, mintha az egészet egyben látom magam előtt.
Az a típus vagyok, aki inkább a rövidebb időt igénylő feladatokat válogatja ki a sok teendő közül, mert ha ezekkel végeztem, úgy érzem, hogy a lista fele már készen van. Ez most is bevált: azokkal kezdtem, amiket vagy a leghamarabb kellett beadni vagy kevesebb időt igényeltek.
Próbáltam további időt is nyerni magamnak!
Egyrészt a szakmai gyakorlat kapcsán – ahol minden másfél órás coaching alkalom további egy óra adminisztrációt követelt! – nem akartam, hogy felgyűljenek az adminisztrációs teendők, hanem eleve úgy terveztem, hogy minden alkalom után azonnal megcsinálom ezt a feladatot.
Hétköznap korábban kelek, mint hétvégén. Tudatos döntés volt, hogy szombaton és vasárnap is felkeltem korábban. Ezt a plusz másfél órát csak arra használtam, hogy a szakdolgozatomhoz szakirodalmat olvassak, és jegyzeteljek. Több hétvégém elment erre, de megérte, mert előre dolgoztam.
A beadandók megírását nem osztottam fel részekre, mert számomra időrabló, ha újra és újra fel kell vennem a fonalat. Próbáltam egy lendülettel írni, szünet nélkül. Volt, hogy este öttől tízig csak írtam. Ha elakadtam, elmentem futni, vagy tornáztam egyet, aztán visszaültem a beadandó elé, és folytattam, míg készen nem lett.
Húsvét környékén jártunk, amikor rájöttem, hogy mindössze egy beadandóm van vissza, és a szakdolgozat. Alaposan átnéztem a listámat, megvizsgáltam, hogy jók és tarthatók-e a terveim – picit módosítottam rajtuk, és gyorsan megírtam az utolsó beadandót.
Ez lendületet adott!
Nekiláttam a szakdolgozatnak. Mivel jól előkészítettem a szakirodalom feldolgozásával és a jegyzetekkel, meglepően gyorsan haladtam. Az a tapasztalatom, hogy egy nagyobb lélegzetű munkánál nekem mindig a vázlatot összeállítani a legnehezebb, aztán megírni az első 5-6 oldalt. Arra ügyeltem, hogy a végén legyen legalább két hetem arra, hogy tisztázzam a fejezeteket. A konzulensem végig biztatott, és jóval a határidő előtt el tudtam neki küldeni a teljes anyagot. Ezután volt arra idő és energia, hogy érdemben javítani tudjam a szöveget a végső leadás előtt.
Ahhoz képest, hogy a szemeszter elején még úgy éreztem, hogy megfulladok, ahogy haladtam a határidős feladataimmal, úgy potyogtak le rólam a nehéz kövek.
Nekem ez vált be, de azt gondolom, mindenkinek megvan a maga, személyre szabott módszere.
Aki eljutott odáig, hogy az egyetemi képzése utolsó félévénél tart, annak biztosan van már olyan tudás és gyakorlat a tarsolyában, ami az érettségi, a vizsgák, szigorlatok alatt számára bevált. Nehezebb, ha ez még nem tudatosodott – magam is megtapasztaltam, mennyire nyomasztó tud ez lenni! Mások vagyunk, másként tudunk jól tervezni, nincs egyetlen recept. A 7 szokás képzés rendszerében is vannak erre alkalmazható hasznos tippek – van, akinek az válik be, jó szívvel ajánlom.
Segítségünkre lehet egy szakember is – például a Karrier Irodában -, vagy akár barátokkal átbeszélve az eddigi gyakorlatot megtalálhatjuk azt a munkamódszert, ami a leginkább testhezálló.
Végig lehet csinálni az utolsó szemesztert is anélkül, hogy rástresszelnénk.”
