Digitális oktatás, TehetségPont, és beleszerelmesedés a városba... Kubanek Zita, a PTE KTK elsőéves hallgatója arról is mesélt, miért érdemes élni a Rektori Ösztöndíj lehetőségével.
Miért akartál a közgázra jönni?
Nagyon sokat gondolkodtam a pályaválasztásnál, hogy melyik utat is válasszam. Számos szak megfordult a fejemben, de végül a budapesti Educatio kiállításon döntöttem el, hogy a közgázra jelentkezem, mert szerettem volna egy „kézzelfogható” szakot választani, viszont fontos volt számomra az is, hogy legyen lehetőségem a kreativitásomat kibontakoztatni. Úgy gondolom, hogy mindezeket a kereskedelem és marketing szakon meg is találtam. Ezen felül még az is nyomós érvként szolgált, hogy középiskolai tanulmányaimban már tanultam gazdasági tárgyakat, így aztán nem állt tőlem távol ez az irány.
Miért a PTE-t választottad?
Úgy gondoltam, hogy a vidéki egyetemek közül kiemelkedő színvonalú és szerettem volna egy nagy egyetemi közösség része lenni. Ezen felül csupa jókat hallottam csak az egyetemről felsőbbéves ismerőseimtől.
És persze a várost is imádom, első pillanatban beleszerettem.
Melyik szakirány érdekel, mik ezzel a további terveid?
Mivel kereskedelem és marketing szakos vagyok így talán nem olyan meglepő, hogy leginkább a marketing szakirány érdekel, de kifejezetten érdekel még például a piackutatás is. Jelenlegi terveim szerint szeretném majd elvégezni a marketing mesterképzést, majd ezek után szívesen elhelyezkednék egy nagyobb vállalatnál. Sőt, miután tapasztalatot szerzek, még azt is el tudom képzelni, hogy majd egy saját vállalkozást alapítsak. Bár ezek még elég távoli gondolatok, leginkább a multik és a KKV-k életébe vetném bele magam majd friss diplomásként.
Miért jó lehetőség a PTE Rektori Ösztöndíj?
Úgy gondolom, mindenképpen érdemes megpróbálni, mert sosem tudhatja előre az ember, hogy végül sikerül-e vagy sem. Én is nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy megpróbáljam-e vagy inkább hagyjam. De a családom és a barátaim biztatására megpróbáltam, most már igazán hálás vagyok nekik, hogy nem hagyták, hogy alábecsüljem a felvételi pontjaimat. Az önállósodásban sokat segített, jó érzés, hogy nem kell mindig a szüleimhez szaladni, ha meg szeretnék valamit venni, mert
hála az ösztöndíjamnak meg tudom oldani magamtól is.
Fontos még azt is megemlíteni, hogy az ösztöndíj jó fedezet lehet későbbi kiadásaimra is és a jövőmre nézve egy kisebb megtakarításként is tud szolgálni.
Milyen élményekben gazdagodtál a PTE-n, amióta velünk vagy?
Sajnos nem sok közösségi élményem van még a pandémia és a távoktatás miatt, de a TehetségPontos workshopok egy kis pluszt vittek a hétköznapjaimba. Nagyon érdekes előadásokon lehet részt venni, rengeteget lehet belőlük tanulni és még szórakoztatók is.
Mit kell tudni ezekről a TehetségPontos workshopokról?
Első félévben először igazán egy korrepetáláson ismerkedtem meg a TehetségPonttal. Láttam már félév közben is a különböző workshop lehetőségeket, de nem igazán tudtam, hogy mire számítsak ezekkel kapcsolatban, így aztán nem is próbáltam ki. Viszont a korrepetálási lehetőség annyira megfogott, hogy úgy éreztem, meg kell próbálnom. Őszintén szólva pozitívan csalódtam, nagyon hasznos volt számomra. Így aztán arra gondoltam, a tavaszi félévben felveszem a TehetségPont által kiírt kurzust, mert érdekelt, hogy mit tud nyújtani nekem. Az első előadáson nagyon meglepődtem, amikor mondták, hogy hát itt bizony workshopokat kell látogatni, majd a végén egy beszámolót kell készíteni. A legjobb része az volt, hogy én dönthettem el, hogy melyikre látogatok el, nem volt kötelező mindegyik előadásra beülni.
Így csak azokra mentem el, amik igazán érdekeltek. Ha visszagondolok, majdnem mindegyiken ott voltam ám! (nevet)
Változatosak voltak, de mindegyikről elmondható, hogy nagyon felkészültek az előadók, volt olyan, aki személyes tapasztalatokat osztott meg velünk, de volt olyan workshop is, ami kifejezetten interaktív volt. Úgy gondolom, hogy nagyon hasznosak ezek a lehetőségek, mert úgy tanulhatunk közben, hogy észre sem vesszük és még közben jól is érezzük magunkat.
Hogyan érintett a pandémia?
Szerencsére leginkább csak az egyetem miatt érintett. Abból a szempontból érintett nagyon rosszul, hogy elsőévesként számos lehetőséget vett el tőlem a járvány. Már a gólyatáborunkat is lemondták a szervezők, majd – más egyetemekkel ellentétben – már a félév elejét is digitális rendben kezdtük meg. Ezt elég nehezen éltem meg. Az elején úgy éreztem: magamra maradtam, nem ismertem a szaktársaimat és elvették a lehetőséget tőlem, hogy most megismerhessem őket. Úgy gondolom, a digitális világban elég nehéz kapcsolatokat kialakítani… Ennek ellenére viszont próbáltam pozitívan állni ehhez a helyzethez.
Milyen volt a digitális oktatás?
Voltak kisebb-nagyobb nehézségek időnként, de többségében elmondható, hogy mind az oktatók, mind a hallgatók szerintem sikeresen vették az akadályokat.
Nem mondom azt, hogy ezek után digitális oktatásban szeretnék tanulni, mert nagyon hiányoznak ebből az oktatási formából a személyes kapcsolatok.
De én úgy látom, hogy amit ki lehetett hozni ebből a helyzetből, azt az egyetem kihozta belőle, mind az oktatás, mind pedig a vizsgáztatás terén.
Mit vársz a nem digitális oktatástól?
Őszintén szólva, leginkább az emberi kapcsolatokat várom. Nem tudom pontosan, hogy mire is számítsak, mert még nem volt lehetőségem kontakt órák részese lenni, viszont már nagyon várom. Úgy gondolom, gördülékenyebbek lesznek az órák a kevesebb technikai probléma miatt és talán mind a tanároknak mind pedig a diákoknak nagyobb lesz a motivációja.
