Hallósy Eszter kórházlátogató önkéntesként kezdett a Nevetnikéknél az elmúlt évben, mára pedig már a mentorok csapatát erősíti. Hisz a mese erejében, és azt is felismerte, hogy még az Oroszlánkirálynak is környezettudatosnak kell lennie, ha valóban mosolyt szeretne csalni egy kisgyermek arcára.
Az elejétől fogva pontosan tudtad, hogy mit szeretnél a Nevetnikéknél?
Nem egészen. Az biztos, hogy gyerekekkel szerettem volna foglalkozni önkéntesként, aztán Beától, a kórházi programkoordinátorunktól hallottam a mentori lehetőségről, elmentem néhány megbeszélésre, és nagyon megtetszett az egész. Szeretek tanítani, és örömmel átadom másoknak is a tapasztalataimat.
Gyerekekkel foglalkozol, akikkel azonban nem ideális környezetben, egy kórteremben találkozol. Ez mennyire nehezítő körülmény számodra?
Dietetikusnak tanulok, tudom milyen, amikor nem egyszerű a terep… Szerencsére nem esett nehezemre megszokni azt a közeget, ahol fájdalmak, nehézségek és figyelemelterelő tényezők is aktívan jelen vannak. Nagy örömömre kiváló mentorokkal találkoztam már a hospitálás kezdetekor, ráadásul többször jártam a sebészeti osztályon is, ahol szintén hamar leesett a tantusz a megpróbáltatásokat illetően.
Mi az, ami segít a hatékony helyzetfelismerésben?
Bennem ilyenkor bekapcsol egyfajta mechanizmus, hogy ha valami rossz, akkor azon javítanom kell. Ez valahogy magától jön. Ilyen esetekben soha nem a nehezítő körülményekkel foglalkozom, hanem a megoldáson dolgozom. Sokszor csak akkor döbbenek rá, hogy mennyire kemény helyzetbe csöppentem, miután kijövök a kórteremből…
Ezek a helyzetek bizonyára emlékezetesek maradnak…
Igen. Jól emlékszem azokra az esetekre, amikor én is alaposan kikerekítettem a szemeim, hogy ezekből valahogy jól kellene kijönnöm. Szerencsére azonban nagyon jó társakkal voltam körülvéve, akikkel remekül együtt tudtunk működni. Volt például egy kislány, akinek nagyon komoly fájdalmai voltak, és félt is. A foglalkozás végén arra kért minket, hogy ne menjünk el, mert nem szeretett volna egyedül maradni. Ekkor komoly csapatmunka és egy személyre szabott ráadástörténet segítségével sikerült megnyugtatnunk, hogy nincs mitől tartania, minden rendben lesz, és hamarosan hazamehet a szeretteihez. De volt olyan is, hogy egy testvérpárhoz kellett bemennünk, akik aznap autóbalesetet szenvedtek, és elmondták, hogy nagyon aggódnak az édesapjuk állapota miatt. Nálunk azonban alapszabály, hogy nem beszélünk velük betegségről, sem arról, hogy miért vannak a kórházban, hanem játékkal és odafigyeléssel próbálunk könnyíteni a helyzetükön. Ez pedig csak hibátlanul működő társakkal lehetséges.
Meghallgattuk a gyerekeket, ahogy elmesélték, mi történt velük, és végül sikerült elterelni a figyelmüket a negatív élményeikről; a mesék után puszikkal és ajándék rajzokkal búcsúztak tőlünk.
Amikor pedig egy mentálisan sérült kisfiúnak meséltünk, megnyugodott, álomba szenderült a történet közben, amint azonban véget ért a sztori, hirtelen felpattantak a szemei, és a maga módján marasztalni próbált minket.
Akkor így nem is meglepő, hogy mesemondó mentornak készülsz…
Valóban nem. Hiszen
személyesen tapasztalom, hogy egy-egy mesénk mennyire meg tudja nyugtatni a kisgyereket, s hogy miképpen tudja feledtetni vele a nem mindennapi megpróbáltatásait. A mese egy igazi kincs, mert képes eljuttatni őket egy olyan világba, ahol tompulnak a fájdalmaik.
Pszichológusok ugyan nem vagyunk, de a történetek által képesek vagyunk tanulságokat átadni, s ezzel megkönnyíteni a napi próbatételeiket.
És amit a legjobban szeretek benne az az, hogy különleges segédeszközökre nincs is szükségünk. Csak leülünk, mesélünk, beszélgetünk, egy igazán bensőséges légkört kialakítva.
Mindez komoly felkészülést is jelent számodra?
Természetesen. Tapasztalt kollégáinktól rengeteg dolgot megtanultunk. Különféle technikákat is elleshettünk a betanulás során, például, hogy miként lehet a mesélés folyamatát interaktívvá tenni, hiszen a legtöbbször nem könyvből mesélünk, hanem egy vázra építjük fel a történetet, s közösen alakítunk rajta a gyerekekkel. Rugalmasnak kell lennünk, mert fontos, hogy bármerre kalandozunk el a mese során, végül mégis pozitív kicsengése legyen. Többször előfordult, hogy a kisgyermek aktuális viszontagságai apropóján negatív irányból kellett visszahozni a történet fonalát a megnyugtató befejezésig. A közös éneklés is kiváló eszköz a történetek színesítéséhez. Egy számomra felejthetetlen eset, amikor az Oroszlánkirály meséjét alakítottuk át oly módon, hogy az ismert történet közepette fontos szerephez jutott a környezetvédelem, sőt még az avarégetés is szóba került.
Nem is baj, ha környezettudatossá is válik a gyermek, miközben elmosolyodik a segítségetekkel. Szóval nemcsak interaktívnak, de naprakésznek is kell lennetek. És persze fontos, hogy elnyerjétek a gyermekek bizalmát. Hogy kivitelezhető mindez a leghatékonyabban?
Fontos, hogy elcsendesedjünk, és úgy figyeljünk a gyerekre, ahogy neki a leginkább szüksége van rá. Ehhez azért tapasztalat és rutin is kell. Meg kell találnunk a közös pontokat, melyek segítségével gördülékenyebb kommunikációt folytathatunk velük.
Rugalmasság és figyelem. Ezek mindenképpen kulcsszavak. De az önismeret is lényeges. A legjobb állapotunkban kell a gyerekekhez közelítenünk, hogy minőségi időt tölthessünk együtt.
Jól érzed magad kék-sárga ruhásként?
Imádom! Az, hogy bent lehetek a gyerekekkel, könnyíthetek a nehézségeiken, újra és újra feltölt. Ugyan a munkám sokszor nagyon kimerítő, de ez minden esetben jóleső fáradság, ami sosem hiábavaló. Néha persze túlvállalom magam, de próbálom jól beosztani a nap 24 óráját.
Mit tekintesz az idei legfontosabb feladatodnak Nevetnikékesként?
Jelenleg egy előadásra készülök az önkéntesek számára a mesemondó mentorok feladataival kapcsolatban. Éppen az anyagot állítom össze hozzá, sokat olvasok, esténként például magyar népmeséket, és igyekszem alaposan tájékozódni.
Ha valaki ezt az interjút olvasva felkapja a fejét, és érdeklődni kezd a Nevetnikék iránt, biztatnád?
Naná! Aki csatlakozni szeretne, egy fantasztikusan jó társaságra számítson. Ha szeretettel, alázattal és türelemmel képes a gyerekek felé fordulni, köztünk a helye. Ráadásul olyan háttérországa van a Nevetnikéknek, ami mind szakmailag, mind emberileg elismerésre méltó. Nagyon örülök, hogy itt lehetek, és másoknak is jó szívvel tudom javasolni. Aztán jöhet a puding próbája!
