Újabb oldalát csillogtatta meg Orbán Jolán, a PTE BTK Modern Irodalomtörténeti és Irodalomelméleti Tanszék vezetője. Fotógramma című kiállítása ajándékként készült tárlat, melyet a Civil Közösségek Háza Tetőtér galériájában láthatnak az érdeklődők. A szeptember 22. óta látható tárlatot a Tanuló fesztiválon nyitották meg. A kiállítás utolsó programjára
október 25-én kerül sor, Egri Petra divatkutató finisszázsával.
A PTE Kutatók Éjszakájának Bölcsészettudományi Kar programjaként látogattam el a tárlatra, amelyet akkor Aknai Péter mutatott be.
Aknai Péter szerint Orbán Jolán fotógrammái közeli rokonságot mutatnak a francia impresszionistákkal: Seurat és Signac dolgoznak hasonló technikával, ők bontották elemeikre a színeket, azzal a különbséggel, hogy Orbán megindítja, mozgásba hozza, ezeket a pontokat; az esztétikum forrása a repetitív mozgásban rejlik. A „vision emotion” azonban már Moholy-Nagy László fotogram névvel osztályozott munkáit idézik, aki többek között égő cigarettát és lángoló pálcikákat hozott mozgásba.
Mivel Orbán nem fotogramról, hanem fotogrammáról beszél, a műfaji megjelölés Aknai szerint inkább az epigramma egy származéka, amellyel megnyílik az út az irodalom felé.
Nagy kérdés – teszi hozzá Aknai –, hogy beszélhetünk-e egyáltalán autofikcióról Orbán Jolán képzőművészeti munkáinak esetében, hiszen az alkotót az atmoszféra szólítja meg, programjában nem szerepel direkten az önátadás-önértelmezés motivációja, sokkal inkább gesztusként, ösztönös formaalkotásként van jelen.
Aknai Péter úgy fogalmazott: szinte ír a kamerával és az éjszakában megjelenő fényeket használja, a tárlatvezető értelmezési kontextusában egy nem tudatos önéletrajzi alkotásban. Fotón keresztül kapcsolódik a francia impresszionistákhoz. Aknai a dekonstrukció mozzanatát is felfedezni vélte az alkotásokban, a korábban említett elődöktől elszakad az alkotó és a pontszerűségből, ami az impresszionistákat jellemezte, kimozdul. Az alkotó szerint is önéletrajzi jellegű kiállításban a hobbiból kinőtt alkotások révén Orbán Jolán egy eddig talán rejtett oldalát ismerhetik meg az érdeklődők. Orbán Jolán is jelen volt és mesélt hobbijából kibontakozó fotóművészetéről.
"Az én fotóim 90%-a piros”
- ebből a megállapításból és Aknai önéletrajzi párhuzamából kiindulva fogalmazta meg egy Anne Carson a Vörös önéletrajza című regény parafrázisául saját fotóit úgy, hogy “a piros önéletrajza”. ltt árulta el, hogy épp ebből adódóan pár képet az eredeti, izzó vöröses árnyalatokból átkellett fordítani az inverzükre, hogy érvényesülni tudjanak. Valamint hozzáfűzte, hogy Apáti-Tóth Sándor fotóművésztől kapta ajándékba a fényképeiből szerkesztett kamarakiállítás anyagát, akinek korábban Atlantisz című kiállítását tavaly szeptemberben nyitotta meg. Később levelezésük folyamán Orbán Jolán fotóiból küldött az alkotónak, és így nyílt alkalom a különleges meglepetésre. Emellett még egy, a születésnapjára időzített meglepetés is motiválta arra, hogy nekivágjon a kiállítás megszervezésének, és az érdeklődők elé tárja az alkotásait.
“Orbán Jolán fotói gesztusfotók:
Olyan kísérletező gesztusok, amelyek a meglepetésként létrejövő látvány rögzítésére irányulnak. A cselekvő és a saját cselekvéseinek színes nyomait szemlélő alany, aki miközben a holdfénnyel, egyben magával, a létezéssel, a mulandósággal és tán a holdfényben megidézett “mesterével”, Jacques Derridával is dialogizál. Dialógusa játékos, bensőséges, nem zárt, nem strukturált nem statikus ugyanakkor mégsem “központ nélküli játék” - írta a tárlatról Házas Nikoletta a kiállítás plakátján.
