Héra-Tóth Andrea, a PTE Karrier Iroda vezetőjét és coach-át kérdeztem arról, érdemes-e változtatni a sorrenden a felvételinél.
Mi a legalapvetőbb probléma, amivel a pályaválasztás előtt álló emberek találkoznak? Miért jelent akkora kihívást a pályaválasztás?
A pályaválasztás az életünk „nagy” döntései közé tartozik, és sokszor jogosan gondoljuk, hogy ez a döntés meghatározza további életünket.
Napjainkban a választás lehetősége is nagyobb, mint korábban, a helyzetet pedig tovább nehezíthetik a környezetből érkező elvárások és befolyásoló tényezők.
Karriertanácsadáson milyen jellegű problémákkal fordulnak hozzátok a középiskolások, és milyenekkel a hallgatók?
Nagyon különböző dilemmákkal találkozunk. Vannak egészen határozott elképzeléssel érkező diákok, akik pontosan tudják, hogy mivé szeretnének válni, hogyan képzelik el az életüket, csak az oda vezető úthoz keresik a lehetőségeket (szakot, egyetemet). Vannak olyanok is, akik a kedvenc tantárgyaikból kiindulva szeretnék megtalálni a megfelelő szakot. És jönnek olyan középiskolások is, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy merre tovább, de szeretnék tisztábban látni magukat is és a lehetőségeket is.
Az egyetemi hallgatók már más jellegű tanácsadásért érkeznek. Náluk a jövő tervezése, a hallgatói lét segítése van leginkább fókuszban a tanácsadások során (életpálya tervezés, karrier-coaching, CV tanácsadás, mentálhigiénés tanácsadás, stb.). De a hallgatók körében is előfordulnak pályaválasztási dilemmák: pl. jól döntött-e, valóban neki való-e az adott szak, menjen-e tovább mesterszakra, doktori képzésre, esetleg váltson-e szakot.
Van olyan, aki úgy érzi, hogy rossz pályát választott?
Igen. Találkozunk olyan hallgatókkal, akik időközben rájönnek, hogy nem ez az ő útjuk, esetleg a szülők befolyásolták a döntésüket, és keresik, hogy mit is szeretnének igazán.
Mindig van választásunk, újratervezhetünk.
Egy ma még nem is létező szakma lehetséges, hogy holnap a legnagyobb lehetőségeket kínálja a munkaerőpiacon. Természetesen vannak szakok (pl. orvos, gyógyszerész), amiket sokkal nehezebb később elvégezni, és ott a levelező képzés lehetősége nem is opció, de van ilyenre is példa.
Összességében ajánlod tapasztalataid alapján, hogy sorrendet módosítsanak a diákok?
A sorrendmódosítás egy nagyon jó lehetőség, hiszen az 5 hónap alatt is történhet bármi, ami befolyásolhatja a választást. Az alacsonyabbra sikerült pontszámok miatt viszont nem érdemes módosítani, hiszen automatikusan a következő elegendő pontszámú szakra kerül be a felvételiző.
Milyen kérdéseket tegyen fel magának az, aki nem biztos abban, hogy jó sorrendet jelölt meg?
A legfontosabb kérdések a sorrend meghatározásához:
„Mit és hol tanuljak ahhoz, hogy azt a munkát végezhessem majd, amit igazán szeretnék?”
– ez a szak és intézmény kerüljön első helyre.
Személyes benyomások nélkül hogyan lehet eldönteni, hogy melyik városba menj tanulni, ott mennyire meghatározó a környezet?
Amennyiben van rá lehetőség, javasoljuk, hogy látogasson el egy nyílt napra, és/vagy tegyen egy félnapos kirándulást az adott városban - útba ejtve az egyetemi épületeket is – ezek új szempontokat adhatnak. Az a legjobb, ha magunk megtapasztalhatjuk, hogy milyen ott lenni, valójában a mi közegünk-e a város, az intézmény, amit választunk. Ha ez nem megy, akkor érdemes megkérdezni az ismerősöket, akik oda járnak/jártak, vagy akár inspirációt lehet meríteni az online oldalakról, az egyetemet, illetve a várost bemutató kisfilmekből is.
Mit csináljon, aki tanácstalan? Kihez forduljon ilyen esetben?
A nyílt napokon, pályaválasztási rendezvényeken lehet találkozni, beszélgetni az egyetem hallgatóival, oktatóival. Vannak nagyon jó online elérhető tesztek, amelyek segíthetnek a diákoknak saját maguk mélyebb megismerésében. A PTE Karrier Irodában pályaválasztási tanácsadással, grafológiával segítjük a középiskolásokat a döntésükben (akár online formában is). Hasznos lehet kipróbálni magukat diákmunkákban, vagy önkéntes munkákban, és beszélgetni különböző szakmában dolgozó emberekkel.
Van-e végső pont arra nézve, hogy valaki pályát módosít? Van-e utolsó pont, amikor lehet változtatni?
Nagyon sok a lehetőség és sok példa is van pályamódosításra. Az egyik legérdekesebb számomra annak a mérnöknek a története, aki 40 éves kora után felvételt nyert az orvosi képzésre, és jelenleg nappali tagozatos hallgatónk. Számos példa is bizonyítja, hogy
soha nem késő váltani.
Állásinterjún elvárják, hogy legyen egy íve a karriernek, de mi van akkor, hogy ha meggondoltam magam? Ezt hogyan lehet sikeresen kommunikálni?
Azt gondolom, nem érdemes az önéletrajzban lyukakat hagyni, illetve, ha megtesszük, számítsunk rá, hogy állásinterjún rá fognak kérdezni az üresen maradt időszakra. Ha előre felkészülünk ezekre a kérdésekre, és őszintén, hiteles érvekkel alá tudjuk támasztani a változtatásunk okát, akár előnyünkre is fordítható ez egy interjún.
Az állásinterjún a legtöbb munkaadó számára az igazolható kompetenciákon túl a legfontosabb a szimpátia és a szociális készségek (soft skills) megléte. Egy harvard-i kutatás szerint ezek akár 85%-ban meghatározhatják a munka sikerességét. Fontos, hogy az interjún a saját erősségeinkre koncentráljunk, és a korábbi munkatapasztalatokból érdemes kiemelni az új helyen hasznosítható készségeinket.
