Sheila Rucki a denveri Metropolitan State University oktatója, elsősorban politológiával foglalkozik. Harmadszor járt Magyarországon, de két konferenciarészvétel után most tanítani jött. A PTE Műszaki és Informatikai Kara létesítette a denveri egyetemmel a kapcsolatot, s ma a MIK-nek ott egy közös képzésben megvalósuló minor-képzése is van, melyben PTE-s oktatók is közreműködnek. A kapcsolat erősítése érdekében a Külügyi Igazgatóság más PTE-s karokat is igyekszik bevonni az együttműködésbe, s ennek révén a Közgazdaságtudományi Karra is érkezik tavasszal egy “visiting professor”, aki új módszertant hoz, fejleszti az oktatást. Sheila Rucki a nemzetközi tanulmányok szakon tanulókkal dolgozott együtt a BTK-n, de nem csak erről kérdeztük.
Milyennek látszanak a magyar diákok az amerikaiakhoz képest?
A bölcsészkar Nemzetközi tanulmányok szak angol programjában tanítok a PTE-n, külön magyaroknak nem tartok órákat. Ez egy vegyes közösség, magyarok és külföldiek egyaránt vannak. Nagyon aktívak, részt vesznek az órákon, nehéz kérdéseket tesznek fel, érdeklődők. Egy nagy különbség viszont van. Óriási élmény volt, hogy feltettem propaganda-térképet, és az itteni diákok közül többen feletették a kezüket, hogy helytelen a térkép és ki is javították. Ez soha nem következne be az USA-ban.
Január 20-án iktatták be az új amerikai elnököt. Innen, Magyarországról a média szűrőjén át kifejezetten furcsa karakternek tűnik Donald Trump. Az otthonában hogy vélekednek felőle?
Az amerikai társadalom megosztottságát egyértelműen láthatjuk a választási eredményekből. Az elektorok választását megnyerte Trump, de a választók összlétszámát tekintve Hillary Clinton nyert. Ha a különböző társadalmi rétegeket nézzük, akkor az alulinformált rétegből szavaztak legtöbben Trumpra. Ez a réteg aktív politikailag, de ténylegesen nem informáltak. Könnyen harcba mozdíthatók voltak a kampányban, amint azt az eredmény is mutatja. Ha rasszok szerint nézzük az eredményt, akkor a Clintont támogató csoportok közt ott vannak az afroamerikaiak, a spanyolajkú populáció és az ázsiai származású amerikaiak. Trump a fehér választókat vonzotta. Az utolsó nagy törésvonal az urbánus–rurális különbség: Clinton a városi közegben szerezte meg a szavazatainak a többségét, míg Trump egyértelműen vidéken.
A magyar média általam olvasott szegmensében egyértelmű volt Hillary Clinton győzelmének előrejelzése. Egynémely elemzésben ezért a Facebookot tették felelőssé, mert az ott működő algoritmus az adott használó korábban már kedvelt oldalait dobja ki előre. Ez akár az amerikai választásokra és a politikára is lehet hatással? Akár a bulvármédia álhírei is?
A két oldal nem tud egymással kommunikálni, ezért nem is érti egymást, nem is tud a másikról. Nagy fejtörést okozott a minőségi médiumoknak az, hogy hogyan lehet kiegyensúlyozni ezeket a híreket. Egyértelmű volt, hogy a közösségi média segítségével célba értek, valós hírként jelentek meg, pedig nem voltak azok. A minőségi média sok munkát fektetett abba, hogy a tájékoztatás kiegyensúlyozottabb legyen.
Obama az első afroamerikai amerikai elnökként Béke Nobel-díjjal kezdett 2009-ben, az elnöksége nagy ígéretnek indult, s amit végül tenni tudott – a média szűrőjén át legalábbis – nem tűnik túl soknak. Szakemberként ezt hogy látja?
Ha megnézzük Obama szenátori munkásságát, akkor azt mondhatjuk el róla, hogy nem volt forradalmi, hanem inkább egy kiegyensúlyozó, középen mozgó figura. Konszenzuskereső elnökként nem tudott dűlőre jutni a kongresszussal, folyamatosan elbuktak a kezdeményezései. Ennek ellenére azt gondolom, történelmi távlatban őt az Amerikai Egyesült Államok egyik legfontosabb elnökének tatjuk majd, mert sok dolgot meg tudott valósítani. De annyit, amennyit az emberek reméltek, nem tudott elérni.
Egyszer egy videón azt láttam, hogy Obama kiszállt az elnöki gépből, tisztelgett neki egy katona, ő meg ment tovább, de egy pillanat múltán visszafordult, mert elfelejtett köszönni, hát visszament hozzá. Ő ennyire emberi vagy ez már a propagandagépezet?
Azt gondolom, hogy Obama ennyire emberi, ez nem propaganda.
A következő elnök ehhez képest más karakter, talán festi a haját, talán nem, de a frizurája meglepő. Milyen külpolitika várható az új elnöktől? Sok mindent mondott, de az látszik, hogy a fele sem biztos.
Reméljük, hogy ez így lesz. Ha megnézzük, hogy kiket akar az új kormány tagjai közé, akkor azok között találunk iszlám-elleneseket, autoritárius rezsimek iránt nyitottakat, de akár még paranoid alkatokat is találunk. A legnagyobb probléma az, hogy az új elnök viselkedéséből nem az tükröződik, hogy az USA eddigi külpolitikai törekvéseit bármilyen formában megtartja, és viszi tovább. Új megközelítése, hogy a kollektív védelméért azt várja, hogy mások is fizessenek be. Az amerikai politikai felépítményre vonatkozóan is fontos, hogy az elnök és a kormánya mögött egy hatalmas politikai bürokrácia van, egy hatalmas, összeszőtt hálózat. Amennyiben az új emberek nem tudnak ezzel a bürokráciával együtt dolgozni, akkor semmi sem fog megváltozni.
