Idén Nemes Márton festőművész képviseli Magyarországot a 60. Képzőművészeti Velencei Biennálé Magyar Pavilonjában "Techno zen" című installációjával. A művészeti fesztiválról, az odáig vezető útról és magáról az installációról a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar Képzőművészeti Intézetében a kar hallgatóinak tartott előadást május 7-én.
Techno Zen
Magyarország a kezdetektől fogva, 1895 óta vesz részt a velencei művészeti fesztiválon, ahol a műalkotások nemzetenként mutatkoznak be. A magyar kormánynak 1907-ben ajánlották fel, hogy építse meg saját nemzeti pavilonját a Giardini telkén. A tervezéssel Maróti Gézát bízták meg, a Zsolnay épületkerámiával díszített pavilon 1909 óta szolgálja a magyar művészeket.
Forrás: Iparművészeti Múzeum
Nemes Márton nem egyszerűen bemutatta a Velencei Biennálét, azt olyan megközelítéssel tette, hogy a lehető legtöbb hasznos információt át tudja adni a jelenlévő hallgatóknak.
Beszélt a kezdetekről, az egyéni kiállítások előnyeiről és hátrányairól, a velencei pályázat részleteiről, annak költségvetéséről, de a felmerülő nehézségekről is.
„A solo kiállítás nagyon hasznos és inspiráló, ugyanakkor hatalmas stressz is. Teljesen más, amikor magadnak festesz, mint amikor tudod, hogy képeidet másoknak is meg kell mutatnod” – mondta a festőművész, aki nem először pályázott a biennáléra. Korábban egy művészcsoport tagjaként, illetve egyénileg is pályázott, azonban csak a 2022-ben benyújtott és most megvalósult installációval vehetett részt a Biennálén.
Forrás: Nemes Márton
A Techno Zen installáció a festészet, a zene, a fények és a levegő vibráló pulzálása, mely a mély frekvenciáktól, a vöröstől, a középfrekvenciákon, a sárgán át vezet a magas frekvenciáig, a kékig.
„Amikor az ember belép a pavilonba egy udvarba érkezik, ahol körbeöleli a tér, és amiben van egy „körberendezhetőség”. Szöget ütött a fejembe ez a körkörösség, hogy mi lenne, ha csinálnék egy olyan installációt, amit ebből a középső térből panorámaként lehetne megjeleníteni. Majd ebből jött az ötlet, hogy mindez lehetne egy spektrum, ami a frekvenciák szintjén indulna el.”
Forrás: Nemes Márton
Ez egyes „állomások” geometriai elemekkel is kiegészülnek, a mély négyzetekkel, a közép körrel, a magas pedig háromszögekkel. A három hangsáv a kiállítótér közepén érik zenévé.
A látogatók itt nem egy egyszerű külső élményben vesznek részt, hanem egy belső utazásban is, hiszen a Tech Zen egyfajta meditatív állapotba kalauzolja el őket.
A festőművész szerint a kortárs képzőművészet ma a nagy nemzetközi színtéren sokszor a bűntudatról szól, azt tartják művészetnek, ami valamiképp reagál valamilyen társadalmi, etnikai, politikai, gazdasági problémára, mint egyfajta figyelemfelhívás. Egy műalkotásoknak azonban nem csak erről kellene szólniuk, hiszen azok elsődlegesen nem mások, hanem a művész saját élvezetéről szólnak.
„Szeretek festeni, és szeretek lelkes lenni” – összegezte Nemes Márton, amikor arról beszélt, mit jelent számára az alkotási folyamat, melynek kapcsán kiemelte, hogy az „egyfajta önkeresés is. Az ember próbál megérkezni ahhoz az állapothoz, ami leginkább ő maga.”
Az installáció egyik „állomásán” ventilátorok segítségével sikerült a levegőt is az alkotás részévé tenni. Ezeknek
a pulzáló fényű, lélegző tárgyaknak köszönhetően a látogatók nem csak látják, de saját bőrükön érzik is magát az alkotást.
Ennek kapcsán Nemes Márton elmondta, ennek a résznek a megalkotásában részben Keserü Ilona ihlette, aki úgy véli, a kiállított műalkotásokból egyfajta gamma sugárzás árad, ami akkor is megmarad a térben, amikor a műalkotás már sehol sincs.
A festőművész
„Nyughatatlan, mindig megy tovább” – így jellemezte Bullás József, a PTE MK Festészet Tanszék adjunktusa Nemes Mártont, aki már fiatal kora ellenére hosszú önéletrajzzal rendelkezik. Kezdetben ipari formatervezést tanult, majd időközben átpártolt a Magyar Képzőművészeti Egyetemre festő szakra. 2011-ben Erasmus ösztöndíjjal Lipcsében tanult, majd 2013-ban maga mögött hagyta az egyetemet, később sokáig élt Angliában, 2018-ra pedig elvégezte a Chelsea College of Arts képzőművészeti mesterprogramját. Jelenleg kétlaki életet él Budapesten és New Yorkban.
Számos budapesti helyszín után, 2014-ben a Paksi Képtárban "Megfestett festék" címmel nyílt önálló kiállítása, majd a dunaújvárosi ICA-D művészeti intézetben, a debreceni Modemben, az amerikai Westport Art Centerben és a müncheni Erika Deak Munich Temporary-ban is bemutatkozhatott. 2020-ban Londonban, 2022-ben Hong Kongban, 2023-ban pedig New Yorkban nyílt egyéni kiállítása.
2017-ben szerepelt a grazi "Abstract Hungary" című, áttekintő csoportos tárlaton, majd 2018-ban a londoni No 20 Artsban rendezett "Why Patterns?" kiállításon, 2023-ban pedig az "Abstraction is Freedom" című párizsi tárlaton. Idén ő képviseli hazánkat az áprilisban megnyitott 60. Képzőművészeti Velencei Biennálén.
Forrás: Iparművészeti Múzeum
A 60. Képzőművészeti Velencei Biennálé november 24-ig látogatható.
Az eseményt a Nemzeti Tehetség Program Támogatja: NTP-HHTDK-23-0062, A PTE MK TDK műhelye és rendezvényei 2023/24
