Venczellák András szaktanár, a Pécsi Leőwey Klára Gimnáziumban dolgozik 2008 óta. Idén a PTE Tanárképző Központja által szervezett Mentor Fórumon, augusztus 29-én az Év Szaktanára díjat vehette át. Ezt a kitüntetést idén először adta át a Tanárképző Központ főigazgatója, létrehozásával az volt a cél, hogy az összefüggő egyéni iskolai gyakorlatban tanárszakos hallgatókat segítő, köznevelésben dolgozó szaktanárok áldozatos munkáját elismerjék.
Miért akart tanár lenni?
Eredetileg nem ez szerepelt a terveim között, de az első tanítási gyakorlatom nagyon jól sikerült, jó érzéssel töltött el. Azt gondoltam, tanítani jobban szeretnék, mint tanulni. Nem tudom, hogy a pedagógusi pálya a jól sikerült nap következménye-e, de köze lehet hozzá.
Azért érdekes, amit mond, mert a díj, amit a Mentor Fórum történetében először adnak át, és ön vehet át, a szaktanári díj, amit éppen a hallgatók tanítási gyakorlatának jó mentorálása miatt osztanak ki. Milyen mentorálni ezeket a hallgatókat? Mi a véleménye róluk, mennyire felkészültek?
Legelső tanítványaim körülbelül 30 évvel ezelőtt végeztek, ők jöttek először mentorálásra, illetve gyakorlatra, és földrajztanárok lettek. Egy Vas megyei gimnáziumban kezdtem a pályám, aztán amikor visszatértem Pécsre és a Leőweyben kezdtem tanítani, vegyesebb lett a kép, már nemcsak a volt tanítványaim érkeztek hozzám, és a mentorálás folyamatossá vált. Őszintén szólva már kevésbé szerettem volna ezzel foglalkozni, hiszen egy-másfél év múlva nyugdíjba megyek, de igazgató úrnak határozott kérése volt, hogy fogadjak hallgatókat továbbra is - akit 2019-ben beajánlott, mára már kollégám, így nagyon kedves emlékek fűznek hozzá. Úgy voltunk vele, hogy ha ez sikerült, a következő és az azt követő évben is vállalom, hogy a tanítási gyakorlat keretében fogadok hallgatókat. Illetve van egy ígéretem, amihez tartom is magam: akik az én tanítványaim voltak, bármikor jöhetnek.
Élnek is ezzel a lehetőséggel?
Jönnek, hogyne. Azóta voltak már többen, akik a Leőweyben voltak tanítványaim, és nálam voltak tanítási gyakorlaton. Szerencsés vagyok, mert jó hallgatók jöttek, de valószínűleg ismertek korábbról, és tudták is, mihez kell igazodni.
Hogyan kell jól mentorálni?
Szerintem nem kell másképpen viselkedni, dolgozni, gondolkodni egy ilyen feladat ellátásakor sem, mint ahogy egyébként. Ahogy mondani szokták, akkor is, vagyis éppen akkor kell jónak lenni, ha senki nem látja. Úgy gondolom, csak ily módon lesz hiteles valaki mások a szemében.
A földrajz oktatási szempontból mennyire különbözik a többi tantárgytól?
A földrajz helye speciális a tudományok között. Annak idején Lehmann tanár úr, felrajzolta a táblára, mit is jelent a geográfia: egy nagy körben sok kisebb, egymással érintkező körrel szemléltette, hogy a földrajz hogyan integrálja a többi tudományágat, mennyire interdiszciplináris ez a terület.
A mentorálásban ez a szemlélet hogyan jelenik meg?
Azt szoktam mondani, hogy nagyon sok minden belefér egy órába, nekem nincsenek előzetes elvárásaim a hallgatókkal kapcsolatban. Hagyom őket, hogy megvalósíthassák saját ötleteiket. Például az egyik hallgató a közelmúltban egy tudományos konferencián vett részt Katarban, és megkérdezte, szabad-e erről az óráján beszélnie. Hát persze, hogy szabad, a tapasztalatok megosztását ugyanis nagyon fontosnak tartom! Végül egy egész órát tartott a saját élményeiről, amiben volt természeti és társadalomföldrajz.
Nincs olyan tudományág a világon, mely ne lenne a földrajzhoz köthető, és én úgy gondolom, ez benne a legszebb. Bárhol jártam, amit láttam, olvastam, hallottam, mindig átgondolom abból a szempontból is, hogy lehetne hasznosítani majd, amikor találkozom a gyerekekkel. És természetesen sokat kell fényképezni.
Sokat kell fényképezni?!
Igen! A fotóim nagy része - legalábbis az én képeimé - nem az emberekről szól, hanem a helyről, ahol járok. Igyekszem mindent megörökíteni, de szerencsére a földrajzba sok minden belefér, és éppen ez a szép benne.
Mi a véleménye a PTE Természettudományi Karról, mennyire élénk a kapcsolata a pécsi földrajzosokkal?
Szoros a kapcsolatunk, hiszen Pécstől sosem szakadtam el. Amikor messze laktam, nagyon sok tanítványom jött ide továbbtanulni vagy geográfusnak, vagy földrajz szakos tanárnak… Most is vannak földrajzos hallgatók, akiket én tanítottam középiskolában. Másrészt baráti kapcsolatok is fűznek a PTE TTK-hoz.
Lassan a nyugdíj előtt a jövőről kérdezném. A pedagógia kettős úton jár: próbálják a béreket rendezni, perspektívát adni a pályának, ugyanakkor nagy kihívás megragadni a gyerekek figyelmét. Mi erről a véleménye a földrajzot tekintve?
Az biztos, hogy csak arról érdemes beszélni, amit meg is tudunk mutatni. Sajnos nem tudunk mindenhova elutazni, például nincs lehetőségünk arra, hogy a Grand Canyon rétegeit élőben vizsgáljuk, de amit lehet, azt meg kell mutatni. Vannak a tankönyvek között jók és rosszak, de én azt az álláspontot képviselem, hogy
minden térkép, diagram, fotó, rajz, metszet, ami az írott anyagokban szerepel, fontos, és kell beszélni róla. Különben a tanítás olyanná válik, mintha fejben fociznánk. Mesélhetünk arról, hogy milyen szép a világ, de ha nem tudom megmutatni, hogy most éppen miről beszélek, akkor az nem lesz annyira élő, sikeres.
A másik, amit fontosnak tartok, és amit a hallgatóknak is szoktam mondani, az az, hogy személyes tapasztalataikat osszák meg a diákokkal, hiszen sokkal hitelesebben tud az ember beszélni azokról a dolgokról, amiket megélt, aminek a részesévé vált.
Majdnem minden iskolában vannak okostáblák, az oktató felelőssége, hogy használja is a modern technikát - hál' Istennek a hallgatók ügyesek ebben. Talán tudok mondani egy-két olyan linket vagy olyan honlapot, amit nem ismernek, de úgy látom, hogy az egyetemen gondot fordítanak arra, hogy ezeket kellő szinten megismerjék.