Az Amerikai Magyar Tanáregyesület (American Hungarian Educators Association, AHEA) 49. éves konferenciáját a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karán rendezték meg június 19-21. között Transzatlanti perspektívák: a magyar és amerikai tudományosság kontextusai címmel. Interjúnkban dr. Fodor Mónika, a PTE BTK Angol Nyelvű Irodalmak és Kultúrák Tanszék tanszékvezetője, és a konferencia helyi főszervezője számolt be az eseményről.
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Pécsi Területi Bizottságának székházában tartott rendezvény olyan tudományos fórum, amelynek célja a magyar kultúra, történelem, irodalom, néprajz, nyelvészet, művészet, zene és más kapcsolódó tudományágak eredményeinek megosztása, valamint a sokszínű szakmai előadások mellett olyan közösségi programok biztosítása melyeken keresztül tovább erősödhet ez a nemzetközi kapcsolat. A Tanáregyesület első konferenciáját 1976-ban rendezték, amelynek 2000 óta évente egy amerikai partneregyetem, öt évente pedig egy a Kárpát-medencében található egyetem ad otthont.
Mi volt az idei konferencia célja?
Egyrészt, hogy emberek kapcsolatban maradjanak egymással, hogy ne érjen véget a konferencia ott, ahol az előadások, hanem tovább inspirálja a résztvevőket a beszélgetésre. Ez nem egy diszciplináris konferencia, itt a tudásmegosztás, a kapcsolódás fogja össze az eseményt. Elsősorban ezért is hozta létre magának az Amerikában élő magyarság – itt a diaszpórában élők egy olyan fórumot találnak maguknak ami tudományos igényű előadásokat tud befogadni és ahol szakmailag is meg tudják mutatni azt, amit csinálnak, és ahogyan dolgoznak.
Hányan vettek részt?
Több mint 80 résztvevő volt, akik közül a legtöbben előadást is tartottak. Az AHEA-nak van egy magja, az amerikaiak, akik majdnem minden konferencián ott vannak, valamint az AHEA vezetőségén kívül is viszonylag sok amerikai egyetemről érkeztek olyanok, akik kapcsolódnak a szervezethez. A Hungarian Cultural Studies (a bemutatott előadások közül számos tanulmány megjelenik az AHEA Hungarian Cultural Studies című folyóiratában – a szerk.) szerkesztősége is eljött, illetve az idei konferenciának még egy sajátossága volt, hogy a Fulbright magyarországi bizottsága ide hirdetett egy alumni találkozót. Visszajött több olyan oktató is, akik Pécsett voltak Fulbright ösztöndíjjal és voltak, akik elő is adtak.
Hogyan zajlott az esemény három napja?
Szerencsére teljesen zökkenőmentesen. Az AHEA már 2020-ban szeretett volna Pécsre jönni – még 2015 környékén ajánlottuk fel, hogy itt lehetne a következő helyszín Budapest, Szeged és Kolozsvár után – viszont a koronavírus alatti beutazások problémás volta miatt végül online lett megtartva a konferencia az akadémiai székházból, Pécs pedig megmaradt helyszínnek.
Az AHEA kérésére az idei eseményt is az MTA székházban tartottuk meg, ami sok szempontból jó választás volt. Egyrészt maga a villa is nagyon szép, aminek különösen örültek azok a résztvevők, akik először látogattak ide, másrészt pedig egy ilyen kisebb helyszínen jobban össze tudtuk fogni az embereket, hogy mindenki együtt maradhasson. Az infrastruktúra is maximálisan felkészült volt, sok technikusi segítséget kaptunk és a székház teljes személyzete a rendelkezésünkre állt – nem tudtunk olyat kitalálni, amit ne tudtak volna megoldani, amiért nagyon hálásak vagyunk.
Ráadásul ahogy Helga Lénárt-Cheng, az AHEA már leköszönő elnöke többször is kiemelte, itt meg tudott valósulni az, ami sok nagyobb konferencián csak nehezen: az előadások között nagyon érdekes beszélgetések alakultak ki – ahogy ő mondta, túlcsordultak a panelek.
Ebben az évben nagyon sok előadó volt, ezért az első napon, csütörtökön már kora délután elindultak az előadások, majd az este borkóstolóval és közös filmvetítésselért véget. Pénteken egész nap szakmai program volt, három szekcióban párhuzamosan zajlottak az előadások. Szombat délután a záró plenáris előadást és keynote-ot követően Villányban a Bloom pincészetben egy vacsoraesttel zárult le a konferencia.
Úgy gondolom, hogy a konferencia nagyon sikeres volt, sok pozitív visszajelzést kaptunk. Remélem, hogy mindenki jó emlékekkel tért haza, különösen a konferenciát követő háromnapos kirándulás után, ami alatt a résztvevők csillagtúraszerűen utazhatták be Pécs környékét.
Korábbi cikkeink a témában
- https://univpecs.com/magazin/hid_az_ocean_partjai_kozott
- univpecs.com/egyetemi_elet/magyar_kultura_es_tudomany_hatarok_nelkul
Fotók: Kersák Viktória
