Virágzik a second hand termékek piaca, kérdés, hogy valóban egyre tudatosabban vásárolunk-e, vagy csak egy újabb piaci trendhez asszisztálunk? Egyebek között erre a kérdésre is választ kaptunk Kisfürjesi Nóra, a Budapesti Gazdasági Egyetem munkatársának előadása során a nyolcadik Fogyasztás Interdiszciplináris Szimpóziumon.
Kisfürjesi Nóra, szerzőtársa, dr. Hofmeister-Tóth Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatójának közreműködésével, kutatásukkal összhangban Megosztás, újraelosztás és újrahasznosítás a likvid fogyasztói kultúrában címmel tartott gondolatébresztő előadást a szimpóziumon.
Az előadás elsőként a likvid fogyasztás fogalmát tisztázta, mely tulajdonképpen a fogyasztás likviddé, folyékonnyá válását jelenti, vagyis
az emberek a szilárd, materiális javak felhalmozásától egyre inkább elfordulnak a nem megfogható, dematerizált, élmény jellegű fogyasztás irányába,
mely hozzáférés alapú. Az elnevezés ugyanakkor a fogyasztás időbeli rövidségére, annak rugalmas és könnyen változtatható természetére is utal. A likvid fogyasztást Kisfürjesi Nóráék értelmezésében cserélhetőség és alacsony kötődés is jellemzi.
A jelenlegi gazdasági helyzetben kiszámíthatatlanság és bizonytalanság jellemzi azt a légkört, amelyben a fogyasztók a társadalmon belül élnek, ennek pedig a fogyasztói kultúrában is megjelent a vetülete: a termékek birtoklása, gyűjtése helyett az emberek elfordulnak a cserélhetőség, a mobilitás és a variálhatóság irányába. „A likvid fogyasztás nem felváltja a korábbi fogyasztást, hanem vele együtt él. Azon belül olyan formák jelennek meg, amikor nem tulajdonjogot vásárolunk, csak hozzáférést egy adott szolgáltatáshoz, vagy termékhez” – húzta alá Kisfürjesi Nóra. A fogyasztói magatartást ennek megfelelően az újdonságkeresés, az ideiglenes hozzáféréssel fogyasztás, a cserélhetőség, és a mobilitás jellemzi a likvid modernitásban.
Kisfürjesi Nóra kutatásának egyik kérdése, hogy ez a fajta fogyasztási kultúra eredményez-e visszalépést. Az igények és az értékek folyamatosan változnak, például évente váltjuk az olyan megfogható dolgainkat, mint a mobiltelefon, ugyanakkor felértékelődik a nem megfogható, élmény-fogyasztás.
Az emberek boldogságot, kényelmet, személyre szabhatóságot keresnek, miközben növekszik az igényük a jólét iránt,
emellett előtérbe kerülnek a szituációs (adott pillanat amikor szükségük van egy termékre, pl. luxustermék kölcsönzés) és a használati értékek (pl. bárhol használható szolgáltatások: felhő, internet). Ez a fajta fogyasztás gyengébb kötődést jelent, ami elősegíti a rugalmasságot a jelenlegi bizonytalan, változó világban, így felértékelődik a megosztás (nincs birtoklás, csak használat), az újraelosztás (valaki más kezdi használni) és újrahasznosítás (repair: a termékek élettartamának meghosszabbítása).
„Mielőtt azt gondolnánk, hogy a fogyasztók azért fordulnak ehhez a közösségi, megosztás alapú gazdasághoz, mert meg szeretnék menteni a világot, elmondom, hogy ez kőkemény biznisz nekik is, a fő motivációjuk pedig a pénz” – emelte ki az előadó.
Az újraelosztás, nem más, mint a Second Hand piaca, melynek legnagyobb szereplője természetesen a divatipar, ami nagyon sok pénzt és nagyon sok embert mozgat szerte a világon. Ez a piac most boomol, a szakértők az idei évre 20%-os növekedést vetítenek előre, 2035-re pedig ennek a piacnak a megduplázódását jósolják. Ezt nem csak a bizonytalan társadalmi környezet, vagy a fenntarthatósági törekvések, hanem az inflációs környezet is erősen befolyásolja.
„A Vinted úgy letarolta ezt a piacot, hogy mostanra világszinten 75 millió tagot számláló közösséget épít. És ez pénzről szól, nem a világ megmentéséről” – hangsúlyozta Kisfürjesi Nóra.
Ugyanakkor kényelmes, fenntarthatóbb opciót jelent az újragyártással szemben.
Kevésbé ismert hazai szereplője ennek a piacnak a Swappis (Ruhaforgó), mely egy körforgásos gazdasági modellben működik annak érdekében, hogy
csökkentse a textilhulladék mennyiségét, az újrahasználat által meghosszabbítsa a ruha életét, és csökkentse az új ruha iránti vásárlási igényt.
A fogyasztók kiválogatják már nem használt, de jó minőségű ruháikat, ezeket leadják az üzletben, ahol pontozásos rendszerrel értékelik azok minőségét, ezután a fogyasztó a pontoknak megfelelő százalékos kedvezménnyel vásárolhat. Hasonló elven működnek Facebook csoportok is, a tagok között, „jár körbe egy zsák, amibe berakják a nem használt ruháikat, illetve kiveszik az ő méretüknek megfelelőket, így forog körbe a ruházat” – magyarázta Kisfürjesi Nóra.
Az újrahasznosításban, javításban a 2000-es években úttörő volt a Patagónia ruhagyártó, mely funkcionális ruhákat, terepruhákat, munkaruházatokat forgalmaz, ugyanakkor ma már a luxustermékek gyártói is felajánlják ezt a szolgáltatást, de ezen az elven működik az IKEA Bútormentő programja is, melyben visszavásárolják a nagyobb értékű bútorokat, felújítják, majd újra értékesítik őket. Vagyis a javítás egyre több üzlet esetében jelent stratégiai irányt.
Idén októberben országos kampánnyal robbant be az Egyesült Királyságban a SOJO start up, melyet a Google és a CitiBank szponzorál, és amely a ruhajavítást tűzte ki célul, vagyis a fogyasztók beküldik ruháikat a cég szabászatába, ahol megjavítják, majd visszaküldik. Kisfürjesi Nóra szerint ez egy következő válasz lehet a túlfogyasztásra, emellet elmondta, saját véleménye szerint „ezek a típusok, melyek reakciók arra a bizonytalan légkörre, amiben most a fogyasztók élnek”, a likvid fogyasztás, a termékek cserélése nem jelent visszalépést a fogyasztói kultúrában.
