Feszült figyelemmel követték az egybegyűltek a 36. OTDK Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógia és Könyvtártudományi szekció nyitóelőadását, melyet dr. Bereczkei Tamás tartott április 11-én a Vargha Damján teremben. Elegáns előadásmódján túl azért is volt Bereczkei professzor szuper választás a szervezők részéről, mert a legtöbben pszichológiából írták az OTDK dolgozatukat ebben a szekcióban.
Bereczkei professzor témája a család volt, melynek öt specifikumát ismertette. Az első a gyermekkor meghosszabbítása: csak az embernél nyúlnak ennyire hosszúra a fejlődési stádiumok, vagyis az embergyereknek van módja és ideje arra, hogy játsszon és a külvilággal érintkezzen.
„Az emberi agy mint biológiai szubsztrátum fejlődése nem a méhben történik, hanem a személyközi kapcsolatok révén alakul,
lassan érik”- szögezte le Bereczkei professzor. A neoténia következménye, hogy a család az ember számára sokkal fontosabb mint bármelyik már emlős számára, az utódnak mindkét szülőre és kiterjedt rokoni körre van szüksége.
A második sajátosság az anya–gyerek kötődés. „Az anyai gondoskodás univerzális az egész világban. A természetes szelekció minden apró előnyt megtartott és megragadott, ami ezt erősíti” - mondta Bereczkei Tamás, majd példákat hozott e kapcsolatra. Ilyen például a babanyelv, amikor a szülők ösztönösen fél vagy egy oktávval megemelik a hangjukat, amikor a csecsemőhöz beszélnek. A babák ugyanis a magasabb hangokat tisztábban érzékelik, hiszen ezek képesek a magzatvizen is áthatolni. De ide tartoznak az ún. beszéd koordinált mozgások is, melyek ösztönös reakciók a csecsemő részéről a beszédre.
„Az emlősöknél ritka az apai gondoskodás, a hímek valójában nincsenek is jelen az utódgondozásban. Ez emberi sajátosság, varianciája is nagyobb, kuktúrköri szinten is más és más formában jelenik meg” - vezette fel a harmadik emberi specifikumot, az apák szerepét Bereczkei Tamás. Az apai szerep fejlődését is a mozaikosság jellemzi: bizonyos apai viselkedések evolúciós alapokra épülnek (például ők is ösztönösen használják a baba-nyelvet, szorosabb a kapcsolatuk a csecsemővel, ha az „apás szüléssel” jött a világra, vagy például az apák a szülés előtt „lemásolják” az anya hormonális változásait). „Amiben különböznek az anyáktól, az az érzékenységi küszöb és a válaszkészség” - mondta el a professzor, majd hozzátette:
„A humán evolúció egyik legfontosabb mozzanata a férfiak háziasítása.”
A családra jellemző a „nagymamák intézménye” is. „Ez sincs az állatvilágban, az állatoknál ugyanis a reprodukciós időszak egybeesik az élettartammal. A nők viszont a szaporodás után egy ún. posztreprodukciós fázisba lépnek, mely évtizedeket foglal magába” - mondta el Bereczkei Tamás, majd hozzátette: „A menopauza adaptív válasz arra, hogy a gyermeket – vagyis a nagymama génjeit 25%-ban hordozó unokát – megfelelő módon tudják gondozni.”
Kiterjedt rokonság sincs az állatvilágban. A rokonszelekció is evolúciós érdek, hiszen a rokonok támogatásával a bennük „utazó” saját génjeink továbbéléséhez is hozzájárulunk.
„A nyugati társadalmakban egyre kevesebb gyerek születik, a társadalom nem pótolja önmagát. Ennek sokrétű okai vannak, de a legfőbb indokok nem az anyagi háttér hiányában keresendők” - húzta alá Bereczkei Tamás, utalva arra, hogy a demográfiai problémák a legtehetősebb államokat sem kímélik. „A személyes erőforrások hiányoznak, ezeket kell támogatni!”
- vázolta a professzor. Végül Fukuyama 2001-ben megjelent, de ma is aktuális Nagy szétbomlás című könyvét idézte, melyben a szerző a modernizáció égető problémái közé egyebek között a családi kapcsolatok gyengülését, és általában a társadalomba vetett bizalom elvesztését sorolta.
Bereczkei Tamás végül így összegzett: „A család az emberi kapcsolatok nagyon összetett rendszere. Az ezeket lehetővé tevő képességek, motivációk, tanulási algoritmusok az evolúció során jöttek létre mint a szociális környezet kihívásaira adott adaptív pszichológiai válaszok. Ezek az adottságok teszik képessé a családot - és benne valamennyiünket - a generációkat átívelő tanulásra, szolidaritásra és harmonikus életvezetésre. Az azonban, hogy ezek az adottságok milyen formát öltenek - és be tudják-e tölteni tulajdonképpeni funkciójukat - a gazdasági és politikai élet számos aktuális tényezőjétől függ.
Olyan döntéseket kell hozni, amelyek figyelembe veszik a szülő–gyerek kapcsolatok természetes adottságait és építenek az evolúciós örökségre.”
