Nyolc kiváló fiatal gyermekorvosnak ítélték oda a K&H Gyógyvarázs 20 éves jubileuma alkalmából létrehozott K&H jövő gyógyítói díjat január 11-én Budapesten, köztük dr. Kardos Dániel Józsefnek, a Pécsi Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinika gyermeksebészének.
A K&H eddig közel 900 millió forint értékben támogatta a magyar gyermekegészségügyet innovatív eszközökkel, ezúttal pedig azokat a 40 év alatti gyermekorvosokat helyezte reflektorfénybe, akik a szívből jövő gondoskodás mellett a legkorszerűbb technológiákkal gyógyítják kis betegeiket. A K&H jövő gyógyítói díj nyertesei
az innovatív műszerekben és eljárásokban, a telemedicina megfelelő alkalmazásában és a szülők, gyermekek egészségügyi ismereteinek növelésében
látják a hatékony gyógyítás kulcsát. A most díjazott fiatal orvosok között szerepel két szakorvos, egyikük dr. Kardos Dániel József, a PTE Gyermekgyógyászati Klinika gyermeksebésze. Három házi gyermekorvos, köztük dr. Noé Renáta, a pécsi 19. sz. házi gyermekorvosi körzet házi gyermekorvosa, valamint három, a szakvizsgája előtt álló, a korszerű eljárások mellett már elkötelezett rezidens. A szakmai zsűri és a nagyközönség összesen 81 gyermekgyógyító pályázatából választotta ki a nyolc nyertest.
A díj kapcsán dr. Kardos Dániel elmondta, „A munkáért járó elismerés mindig jól esik az embernek, arra sarkallja, hogy folytassa, amit csinál, hogy még jobban csinálja.”
Guy Libot, a K&H vezérigazgatója pedig elmondta, „Öröm látni, hogy ilyen elhivatott orvosok kezében van a fiatal generáció gyógyítása, a gyermekegészségügy jövője.”
A K&H jövő gyógyítói díj nyertesei fejenként 1,3 millió forint támogatásban részesülnek, amelyből 300 000 forintot kifejezetten szakmai továbbképzésre fordíthatnak. A díj egyik célja, hogy a kitüntetett gyermekgyógyítók még tovább fejleszthessék az innovatív technológiákkal kapcsolatos ismereteiket, hogy a későbbiekben még hatékonyabban tudják majd gyógyítani a gyermekeket.
Az innováció jelentőségét is hangsúlyozó díjátadót egy nyilvános beszélgetés zárta, ahol felmerült a kérdés, hogy a technológia gyors fejlődésével eljuthat-e az orvostudomány a messzi jövőben oda, hogy egy beteg leül egy számítógép elé, és egy orvos, vagy robot videohíváson keresztül a távolból diagnosztizálja az adott betegséget. A jelenlévő orvosok egyetértettek abban, hogy szelektált esetekben ez lehetséges és jól használható módszer lenne, de ahogyan dr. Kardos Dániel is fogalmazott, „Azért lettünk orvosok, hogy találkozzunk a betegekkel, velük legyünk, és gyógyítsuk őket.”
A K&H jövő gyógyítói díj apropóján dr. Kardos Dániel gyermeksebésszel beszélgettem.
Ez a fajta modern orvoslás, telemedicina, mennyire tudna működni a gyermekgyógyászatban?
A személyes jelenlét nagyon fontos, főleg a gyerekgyógyításban, mert egy gyermekkel kommunikálni például mobiltelefonon keresztül nem lehet megfelelően, az nem jó csatorna felé, nem is biztos, hogy értené. Emellett kamerán keresztül sok olyan módszert, nonverbális technikát nem lehet alkalmazni, amit személyesen igen. Sokat tud számítani, hogy szembenülök a gyermekkel, hogy leguggolok mellé, hogyan szólok hozzá vagy milyen játékkal próbálom elnyeri a bizalmát. Ezeket nem tudjuk ilyen típusú modern eszközökkel helyettesíteni.
Mi szerinted a legfontosabb a gyerekekkel és szülőkkel való kommunikációban?
A gyerekek az adott betegségüket teljesen máshogy fogják fel, mint mi felnőttek. Nekünk gyerekorvosoknak az ő nyelvükön kell azt elmagyarázni úgy, hogy ők is motiváltak legyenek a gyógyulásban, mert enélkül nem olyan hatékony a gyógyításuk, ráadásul traumatizálhatjuk őket. Alapvetően nem jó élmény kórházban lenni, orvoshoz menni, de azt gondolom,
itt a klinikán azon dolgozunk, hogy ez ne így legyen és ha legközelebb problémájuk van, akkor újra bizalommal tudjanak fordulni az orvosok felé.
A szülő máshogy látja a betegséget, mint ahogy a gyermek abban az adott betegségben saját magát. Le kell fordítani azt, hogy mi mit csinálunk a gyermekkel az, hogy néz ki a gyermek szemszögéből, és ő, mint szülő ebben hogyan tud segíteni. Néha egy kicsit bele kell helyezkednünk a szülő szerepébe és elfogadni, hogy a reakcióik nem olyanok, amilyenek egy nyugodt szituációban lennének. Nekünk ehhez professzionálisan úgy kell hozzáállni, hogy a szülőnek ezt az érzését motivációvá alakítsuk, hogy közösen segítsük a gyermeke gyógyulását.
Kivel nehezebb a kommunikáció a szülőkkel vagy a gyerekekkel?
Szerintem a szülőkkel. A gyerekek ellenállását 90 százalékában meg tudjuk oldani úgy, hogy együttműködjenek. Ha a helyzet nem akut, akkor az is előfordul, hogy azt mondjuk, térjünk vissza rá később. Vannak azonban akut helyzetek, amikor közbe kell lépni, amikor cselekedni kell, annak ellenére is, hogy a kisgyerek szeretné-e vagy nem.
Szerencsés vagyok, hogy olyan kollégák, szakasszisztensek, ápolók, műtősfiúk és műtősnők vesznek körül, akikkel csapatként tudunk foglalkozni a gyermekkel és a szülőkkel egyaránt.
Például amikor vizsgálok egy gyereket, legtöbbször az asszisztens is feláll, odajön, elővesz egy játékot, ő is elkezd játszani, vagy közben a szülőnek segít abba, hogy hogyan tudja a gyermek szorongását csökkenteni.
Ténylegesen gyorsabban gyógyul az, aki stresszmentesebben éli meg a kezelést, vagy csak úgymond könnyebb a gyógyuláshoz vezető úr?
Általánosságban véve szerintem ez egy elfogadható kijelentés. Ép testben ép lélek, de ez fordítva is igaz. Abszolút szükség van rá, hogy a gyermek lelkileg stabilan, szorongásmentesen vészelje át a kezelést, mert az együttműködése nélkül nem tudjuk kezelni. Ez a gyereksebészetben hatványozottan igaz, hiszen manuális szakmáról van szó, a testükhöz hozzáérünk, azon beavatkozásokat végzünk. Ez lehet csak annyi, hogy bekötöm a sérült ujját, de annak a kötésnek fenn is kell maradnia. Ha nem győzhető meg róla, akkor már az ajtón kilépve le fogja magáról szedni, viszont ha a felhelyezés végén rajzolunk rá egy kis emberkét, akire azt mondjuk, hogy a barátja, és nevezzük el együtt, akkor mindjárt máshogy fog hozzá viszonyulni.
Vannak a gyógyuláson túl szívmelengető pillanatok? Amikor egy kis beteg visszatér, kapsz egy cuki rajzot vagy egy bármit, ami téged is visz lelkileg előre?
Igen, abszolút. Sokszor, ha már úgy tér vissza valaki, hogy bejön, felül az asztalra, vagy leül mellém a székre, akkor már az is felemelő pillanat, hiszen látom, hogy szorongás nélkül érkezik a rendelőbe, és tudja, hogy itt most sem fog olyan történni vele, amit ő nem akar. Ha mégis, akkor pedig tudja, hogy maximálisan támogató környezetben fog az történni.
Sok szülő megkérdezi hogyan hálálhatnák meg, amit tetszünk mindig kihangsúlyozom, hogy nem az ő hálájukért csináljuk, hanem tényleg a kisgyermekük egészségéért. Ha ezt pedig kellő empátiával tesszük, bízhatunk benne, hogy
a gyermek is ezt viszi magával és később ő is empatikusan fog állni a kisebbekhez, a gyengébbekhez.
Ezt a saját gyerekeimen is látom. A jó példának igen is mélyre ható hosszú távú hatásai is vannak.
Személy szerint én nagyon szeretem a rajzokat, főleg, hogy ezek az ő szemszögükből mutatják be, hogy hogyan élték meg ami velük történt. Sokszor a gyermekek ezt nem is tudják, pedig nagyon sok rajzon visszaköszön a „feedback”-jük. Egyébként ezt hirdetjük is, nemrég csináltunk egy alkotókuckót az ambulanciánk elé, ahol a gyerekek rajzolhatnak és alkothatnak, amíg várakoznak a vizsgálatra.
Van olyan eszköz, amiről az elmúlt évek tapasztalataiból úgy érzed, hogy tényleg olyan innováció volt, ami nagyban megkönnyítette a te munkádat és a gyermeknek az egész folyamatot?
Számtalan ilyen eszköz van. Egy picit ketté kell válasszuk azt, hogy mi az, amit a betegágy mellett használunk, és mi az amit a műtőben.
Előbbire példa - amiről írtam is a K&H pályázatomban - a negatív nyomásterápia vagy vákuum kezelés egyre szélesebb körű alkalmazása. Mára már odáig jutottunk, hogy bizonyos kórképek esetén újszülötteknél és koraszülötteknél is tudjuk használni, ami óriási előrelépés egyes súlyos, sebgyógyulási zavarral járó kórképekben. A kollégáimmal külföldi kurzusokon és gyakorlatokon elsajátítottuk a használatát így szerencsére itthon is tudjuk használni, amiben a forgalmazó cég is nagyon támogat minket. A vákuumkezeléssel sokkal gyorsabb és szövődménymentesebb gyógyulást tudunk biztosítani, ami a gyerekeknek kevesebb fájdalommal és beavatkozással jár, hiszen nem kell naponta cserélgetni a kötést, sőt a nagyobbakat akár haza is lehet bocsátani a készülékkel. A felnőtteknél ez már jól ismert, de a gyerekgyógyításban csak az elmúlt nagyjából tíz évben került igazán előtérbe.
Másik példa az ultrahangos készülékek „ágy mellett” használata, ami pontosabbá teszi a diagnosztikát, így egy-egy betegség kezelését is jobban tudjuk kontrollálni. Alkalmazzuk például töréseknél, amivel a sugárterhelés csökkenthető. Egy helyi érzéstelenítésben végzett törés helyretételekor ultrahanggal is tudjuk ellenőrizni, hogy sikeres volt-e a beavatkozás és elég csak a záróképet Rtg felvételen rögzíteni. Az urológiai beavatkozásokhoz és diagnosztikához használt ultrahang készülékünket, egyébként pont egy K&H Gyógyvarázs pályázat segítségével szereztük be néhány évvel ezelőtt, ami azóta is segíti a húgyhólyag funkcióját ellenőrző vizsgálatok során a munkánkat.
A műtőben használt eszközök részéről, kiemelném a minimálisan invazív hasi és mellkas sebészetben zajló jelentős fejlesztéseket is. Óriási előny, hogy elindult a miniatürizálás, tehát most már nagyon kicsi, 3 milliméteres eszközök is elérhetőek, amivel már újszülöttek is nagy biztonsággal kezelhetők ilyen módszerekkel. A nagyított képnek, finom műtéti technikának és a kicsi sebeknek köszönhetően javulnak az eredmények, kisebb a műtét utáni fájdalom, sokkal kevesebb kábító fájdalomcsillapítóra van szükség, és nem utolós sorban kevesebb a deformáló heg is. A gyermekek hamarabb felépülnek és összességében hamarabb mehetnek haza.
Tudod már, hogy milyen továbbképzésre szeretnéd felhasználni a pénznyereményed?
Folyamatosan keresem a lehetőséget, hogy hol képződhetek, fejlődhetek. A tavalyi év végén például részt vettem egy nemzetközi haladó laparoszkópos kurzuson, ahol kifejezetten az újszülöttek laparoszkópos beavatkozásait lehetett gyakorolni állatmodelleken. Itt kicsi eszközökkel nagyon kicsi szerveket kellett helyreállítani, összevarrni, vagy befoltozni. Rendkívül jó gyakorlás volt, ilyeneken szeretnék még részt venni.
Sokan nem tudják, de ezeket a műtéteket nem a gyerekekben gyakoroljuk először, hanem modelleken, hogy a műtétbe már úgy menjünk be, hogy teljesen a kezünkben van egy-egy varrat-, egy-egy preparálási technika, ehhez viszont itthoni gyakorlásra van szükség. Vannak részben saját készítésű eszközeim és modelljeim otthon, de egy ilyen pénznyeremény segít abban, hogy a gyakorló eszközparkomat is fejlesszem.
A díjazást kongresszusokra és tanulmányokra is lehet fordítani. Tavaly is voltam tanulmányúton például Svédországban. Most éppen Hollandiába készülök egy hónapra gyerekurológiai tanulmányútra, amihez ez az anyagi segítség nagyon sokat jelent.
Közhely, de igaz, hogy ez tényleg egy hivatás. Szeretjük csinálni, szeretünk ott lenni, és szeretünk a gyerekekkel foglalkozni. Ha ezt egy jó csapatban tehetjük az külön ajándék. A gyerekek mellett mi is lelassulunk kicsit, jobban figyelünk egymásra, ami ebben az egyébként folyamatosan gyorsuló világban nagyon jó érzés.
A díjátadón készült fotók forrása: K&H
