A fenntarthatóság és a környezettudatosság témáját járta körbe - különös tekintettel a könyvtárak szerepére és felelősségére - Regele Tímea, a Pekár Mihály Orvosi és Élettudományi Szakkönyvtár könyvtárosa „Hogyan lehetnek zöldek a könyvtárak?” című előadásában november 21-én a PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpontban.
2015 szeptemberében alakult meg az egyetemi könyvtári hálózat önkénteseiből a Zöld könyvtár munkacsoport azért, hogy a meglévő adottságok és infrastruktúra mentén elterjessze a zöld szemléletet, a tagok mindegyike elkötelezett a környezeti- és természeti értékek, a fenntarthatóság, az ökológia iránt. Regele Tímea szerint ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Pécsi Tudományegyetem a tavalyi évben a világ 1050 „zöld egyeteme” közül az előkelő 21. helyen végzett. Hozzátette,
az egyetemi stratégia egyik kiemelt célkitűzése a fenntarthatóság és környezetvédelem,
ennek mentén hívta életre a Zöld Egyetem programot is. Mind az egyetemi stratégia, mind a Zöld könyvtár munkacsoport az ENSZ által kitűzött fenntarthatósági célok mentén működik, mely minden országot cselekvésre hív a jólét előmozdítása és a bolygó védelme érdekében.
„Mitől lehet zöld egy könyvtár? Legelőször azt szoktam itt leszögezni attól, hogy könyvek vannak benne” – mondta Regele Tímea. Gyakran lobbiznak a könyvek ellen azzal, hogy környezetterhelő az előállításuk, fákat kell kivágni, nyomdákat kell működtetni és így tovább. Azonban
a könyv olyan adathordozó, mely akár több száz, több ezer évig megőrizhető, ha pedig elhasználódik, újrahasznosítható.
Mindez nem mondhatók el az olyan adathordozókról, mint például a pendrive, a CD, vagy egyéb külső adattárolók, melyek előállítása is messze költségesebb. „Karácsony este, az egész világon egyetlen este alatt, több papírt használunk el, gyűrünk össze és dobunk a szemétbe, mint az egész éves irodai papírfelhasználás” – húzta alá Regele Tímea. (A karácsonyi csomagolások remek alternatívája lehet a japán furosiki – a szerk.)
Az emberek hajlamosak arról is megfeledkezni, hogy
a felhőben tárolt töménytelen mennyiségű adat sem magától kering az éterben, azokat óriási kiterjedésű szerverparkok tartják fenn, melyek energiaigénye vetekszik az első helyet elfoglaló ruhaiparral.
„Az Atacama-sivatagban több tonna soha nem használt, de legyártott és kidobott ruha van, amikből hegyeket építenek” – mesélte az előadó. A polgári társadalmakban már nem hordott ruhák sok esetben fejlődő országokban végzik, szeméthegyek formájában, éppen ezért 2025-től kezdődően az Európai Unió területén kötelező lesz szelektíven gyűjteni a textilhulladékot.
Regele Tímea arra is felhívta a figyelmet, hogy 60 “pucér” e-mail elküldése két kilóméternyi autózás ökológiai lábnyomának felel meg, a nagyszámú elektronikus levelezéssel így tulajdonképpen egy folyamatosan száguldó autóban ülünk.
A könyv nyújtotta élményeket semelyik más adathordozó nem képes megadni használójának. A könyveknek illata, textúrája van, lapjai között préselt lóherét, ajándékba kapott virágot, képeslapot tarthatunk könyvjelzőként. Egy kedves üzenet az első oldalakon egy baráttól, édesanyától, édesapától felbecsülhetetlen.
„Még nem láttam olyat, hogy valaki a pendrive-ját szagolgatta volna”
– jegyezte meg viccesen Regele Tímea, majd hozzátette, „Van az a mondás, hogy tartsd a jószágot természete szerint. Valahogy ezt magunkra nézve nem tartjuk kötelezőnek.” Pedig a zöld környezethez hozzátartozik az is, hogy természetes közegünkben éljük mindennapjainkat, nem egy nem lehatárolt térben napi 8-12 órában, ahol az elektroszmog is magas mértékű. „Nem szeretnénk tudomást venni róla, mert nem látjuk, ha pedig nem látjuk akkor azt gondoljuk, nincs is, nem létezik. Ugyanakkor nagyon komoly problémákat okoz, a tűlevelűek például kifejezetten nem szeretik, de az ember sem” – emelte ki Regele Tímea. Mint mondta, az elektroszmog az idegsejtjeinknek olyan terhelést jelent, mintha egy telezsúfolt plázában állnánk és körülöttünk mindenki üvöltene.
A mai világban annak van a legnagyobb értéke, amelyből hiányt szenvedünk, ilyen “hiánytermék” a csend is. Jelenleg alig létezik a világban a nulla decibelhez közelítő terület. Ha az embereket megkérdezzük, milyen hely jut eszükbe a csendről, legtöbbjüknek rögtön a könyvtárak és a templomok ugranak be. A könyvtáraknak a civilizációk kezdete óta megvolt a helyük a világban, elsőként az adatrögzítés, majd az oktatás az alexandriai könyvtárban, később a dokumentumok megőrzése, a technika fejlődésével pedig hozzáférést biztosítottak az internethez, a számítógépekhez.
Napjainkban a könyvtárak a csend és a nyugalom biztos pontjai, emellett egyre inkább erősödik közösségépítő szerepük is.
Regele Tímea kiemelte, minden lehetőséget megragad arra, hogy lobbizzon a könyvtárakban egy olyan olvasótér kialakítása mellett, mely mentes az elektroszmogtól, az elektromosságtól, ahol az emberek természetes fény mellett olvashatnak.
A könyvtárak kiváló színhelyei a közösségi programoknak, közösségépítő szerepük pedig egyre fontosabbá válik. Ennek részben az az oka, hogy a könyvtárak rendszerint központi, könnyen megközelíthető helyen állnak, így minden korosztály számára egyszerűen elérhetőek. A közösséghez való tartozás ugyancsak hiánytermék. Az igazi közösség nem az online, hanem a valós térben épül, annak alapeleme pedig a család, melynek minden tagja megtalálhatja a saját érdeklődésének megfelelő programot a könyvtárakban.
