Mindig öröm olyan tehetséges és karizmatikus hallgatókkal találkozni, mint Samuel Akinola, aki a Nigéria délkeleti részén található Oyan városából érkezett fiatal mikrobiológus. Samuel jelenleg a Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar harmadéves Ápolás és betegellátás szakos hallgatója. Reményei szerint a diplomaszerzést követően életeket menthet és segíthet az embereken. A PTE Nemzetközi Hallgatói Nagykövetek egyikeként nigériai hallgatóknak segített a különböző a felvétellel és beiratkozással járó feladatokkal, hasznos tanácsokkal is szolgált nekik az egyetemi élettel kapcsolatban. Szenvedélyéről, az éneklésről kérdeztem őt.
Mióta énekelsz?
Hat éves korom óta éneklek. Kilenc évesen csatlakoztam a templomunk ifjúsági karához, ahol azóta is én szólista vagyok. Muzikális családból származom – édesapám volt a templom orgonistája és a kórus karmestere. Észrevettem, hogy amikor a templomban énekeltem, az emberek nagyon figyeltek és gyakran meg is jegyezték, hogy ne hagyjam abba az éneklést,
mert éreztek valami jót és megmagyarázhatatlant a lelkük mélyén. Ez az, ami miatt éneklek.
Az emberek meg szoktak lepődni azon, hogy sosem jártam zenetanárhoz és sosem tanultam zenélni.
Zenei karrierben is gondolkodsz?
Jelenleg hivatásként, életstílusként tekintek a zenére. Épp az albumomon dolgozom, amelyről egy dalt a nyár folyamán ki is adtam.
Van esetleg példaképed?
Rengeteg előadótól hallgattam zenéket, köztük Stevie Wonder, Aretha Franklin, Otis Redding, Sam Cooke, Donny Hathaway, Kirk Franklin, Darwin Hobbs és Marvin Sapp dallamait. A számaik formáltak és megihlettek. Közben megtanultam, hogyan alakítsam ki a saját stílusom és találjam meg a saját hangom, miközben továbbra is tanultam az példaképeimtől. A kedvenc zenei műfajom az R&B/Soul. Egyszerű, egy jó R&B szám a lélekhez beszél, és nem másról szól, mint szeretetről, erre van az embereknek szüksége, most még inkább, mint ezelőtt bármikor, ezekben a negativitással és gyűlölettel teli időkben.
Amikor énekelek, boldognak és szabadnak érzem magam, ezeket az érzéseket szeretném a közönségemnek is átadni.
Hol és mikor léptél fel először Pécsen? Milyen volt a fogadtatása?
Az első Pécsi fellépésem 2017 szeptemberében a Pécs Music Society által szervezett Open Mic-on volt. Érdekességképpen megjegyezném, hogy egyben az volt az első estém is Pécsen. Jammeltünk, olyankor bárki felmehet a színpadra énekelni, teljesen spontán minden, próba és tervezés nélkül. Új zenét alkotunk ott helyben.
Emlékszem, hogy Ian O’Sullivan és Andrea, egy német Erasmus-os hallgató gitáron kísértek. A fogadtatás csodálatos volt!
Azóta már Budapesten is több helyen felléptem, illetve Pécs szinte valamennyi nagyobb eseményén és szórakozóhelyén is. Múlt nyáron Kanadában a Québec-i Egyetemen léptem fel.
Van művészneved?
Shammak-ként ismernek, ami a nevem összevonásából született, Samuel Akinola – A Samuelből a „Sam” az Akinolából pedig az „Ak”. A „h”-t és a dupla „m”-et a kiejtése megkönnyítése miatt kellett beleraknom (SHAMMAK).
Az zenei pályafutásod során már néhány elismerésben is részesültél. Milyen díjakat nyertél?
Az elmúlt három évben több díjat is kaptam. A PTE Rektori dicséretében és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat különleges elismerésében is részesültem csak, hogy néhányat említsek. A Pécsi Tudományegyetem kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy a tehetségem eljuthatott a nagyközönség elé. Az intézmény vezetőségétől is kaptam néhány bíztató szót, ami rendkívül jól esett.
Jelenleg egy csapat tagjaként énekelsz. Hivatalosan is egy banda vagytok?
Igen, mi vagyunk a „The Jam Tribe”! Egy hét tagú fiatal és tehetséges csapat vagyunk, négy különböző országból származunk (Nigéria, Ghána, Dél-Afrikai Köztársaság, Magyarország) és a PTE-n tanulunk. Név szerint: Tanai Bálint, Hegyes Tamás, Tshephisho Selatole, Bíró Botond, Clegane Sándor, Dickson Samuel Aboagye Danquah és én. Spontán módon zenélünk a zenei stílusok széles skáláján a Soul-tól és az R&B-től elkezdve a Pop-on és a Reggie-n át, a Jazz-ig és a Funk-ig. Már többször felléptünk Pécsen és Budapesten is.
Van-e valamilyen tanácsod a hallgatótársaidnak?
Higgyetek magatokban! Ne kételkedjetek a képességeitekben, mert többre vagytok képesek, mint gondolnátok. Illetve, tökéletesítsétek azt, amihez értetek! Állítsatok magatok elé kihívásokat és legyetek a legjobbak abban, amit csináltok.
Apám egyszer azt mondta, hogy „Sam, bármit is csinálsz, igyekezz, hogy olyan jó legyél benne, hogy nehéz legyen helyettesíteni…”
Végül pedig, ha nem adódik lehetőség, akkor csinálj magadnak. A te fájó pontjaid, triggereid a te felelősséged, nem a világ feladata, hogy körülötted lábujjhegyen járjon.
