Hogyan lehet vállalni az önkéntes segítségnyújtást a járvány idején, milyen érzés beöltözni védőruhába, egész nap mintát venni és közben az embereket nyugtatni? Keszthelyi Antónia harmadéves mentőtiszt szakos ETK hallgatót kérdeztük, aki már sokadik alkalommal segítette önkéntesként az Országos Mentőszolgálat munkáját ebben a nehéz időszakban.
Miért választottad a mentőtiszt szakot?
Először az orvosira akartam menni, de aztán mégis az ETK-ra esett a választás. A mentőtiszt szakot - bár nehéz - nagyon élvezem. Az egészségügy mindig is meghatározó volt az életemben, rengeteg családtagom is ezen a területen dolgozik, ezért mindenképpen az egészségügyi pályát akartam választani.
Úgy gondoltam, hogy ez a mentőtiszt szak tényleg olyan, amivel segíthetek másokon.
Ugyan nem minden esetben mi mentjük meg az ember életét, de amikor kimegyünk egy beteghez és pár kedves szóval javítunk az állapotán, vagy azzal, hogy próbálunk neki segíteni, az tényleg egy olyan érzés, amit semmi nem tud felülmúlni a számomra.
Az utóbbi időszak különösen rávilágított az egészségügyben dolgozók kiemelt szerepére a társadalomban. Mennyire kemény szakma, hogy látod?
Belelátok, mert van orvos is a családban, többen ápolók, vagy nővérként dolgoznak. Egyrészt a szabadidejük sem mindig úgy van, ahogy szeretnék, hiszen
ők másokért vannak, nem elsődlegesen önmagukért.
Szerintem ez egy olyan dolog, amit mindenkinek tényleg el kell döntenie magában, hogy be tudja-e ezt vállalni. Ehhez az kell, hogy oda tudd magad adni másoknak félig-meddig, vagy akár teljesen. Hiszen egészségügyi dolgozóként, ha beosztottak, ott vagy a kórházban, vagy a mentőn, akkor nem teheted meg, hogy azt mondd, én ezt most nem csinálom, ehhez most nincs kedvem. Ilyen más szakmában is van, csak itt más a tétje.
Mit gondoltál, amikor először találkoztál a lehetőséggel, hogy önkénteseket várnak?
Tavasszal és nyáron is lehetett menni önkéntesnek, de mivel az előző félévem passzíváltattam, így akkor nem tudtam menni. Az őszi félévben aktív hallgatóként szeptember-októberben már nagyon gondolkodtam rajta, hogy jó lenne menni, de akkor még jelenléti oktatás volt, így nehéz lett volna bezsúfolni. Viszont október vége felé már lehetett sejteni, hogy van rá esély, hogy megint átállunk online oktatásra, és amikor ez bekövetkezett, akkor döntöttünk úgy az egyik barátnőmmel, hogy jelentkezünk önkéntesnek. Be is osztottak minket ide Baranyába, ennek nagyon örültünk, mert nagyon szerettünk volna menni!
Az első gondolatom az volt, amikor az önkénteskedésről hallottam, hogy ez mennyire jó, hogy hallgatóként oda tudunk menni, és van lehetőségünk segíteni. Egy koronavírus-tesztet megcsinálni nem egy olyan komoly képesítést igénylő feladat, szerintem bárki meg tudná csinálni.
De itt is észrevettem azt, hogy annyira jólesik az embereknek az, amikor egy pár kedves szót szólunk hozzájuk, amikor megnyugtatjuk a mintavétel előtt.
Hallgatóként el tudjuk neki mondani, hogy körülbelül mi zajlik majd, hogy a tesztnél mire számíthat, és örömmel látom az embereken, hogy mennyire megkönnyebbülnek ettől.
Hogyan zajlott a hét? Mi volt a feladatod?
Aki innen Pécsről megy, azoknak hétfőn, az EXPO Centernél kellett találkozniuk, ott volt egy első eligazítás, majd mintavétel. Mindannyiunkat leteszteltek a gyorsteszttel, a hét elején illetve a hét végén is. Majd akik más megyébe mentek, azok buszokba ültek, akik pedig maradtak Pécsen, azok a mentőállomásra mentek egy oktatásra.
(Eligazítás a hallgatóknak, EXPO Center, Pécs, 2020. október. Fotó: Csortos Szabolcs)
Én a mintavételezésnél segítettem, a mintákat kellett levennem. Ehhez volt egy kis pálcika és maga a gyorsteszt, amire többen azt mondták a páciensek közül, hogy úgy néz ki, mint egy terhességi teszt. Egy kicsit valóban hasonlít rá, ezen is csíkok jelennek meg, ezek mutatják az eredményt. Dokumentálni is kellett a mintákat, majd elvégezni a tesztet. Miután levettük a mintát, beletettük egy csőbe, amiben a puffer oldat benne volt, majd ebből a folyadékból csepegtettünk a tesztcsíkra, majd ezen 15-20 perc elteltével megjelent az eredmény. Ha negatív lett, akkor kell még egy PCR tesztet is csinálnunk, mert a negatív eredmény ellenére a vírus még benne lehet az ember szervezetében. Mivel ez a PCR teszt egy laborvizsgálat, pontosabban ki tudja mutatni az esetleges fertőzést. Ez a mintavétel ugyanúgy zajlott, orrból és a garatból is kellett mintát venni. Ennek az eredménye általában pár napon belül van meg, a háziorvostól tudják megkérdezni.
Milyen érzés volt a gyorsteszt?
Kellemetlen, de nekem nem fájt. Az orrból veszik a mintát, elég mélyről, és tényleg mindenkinek más a fájdalomküszöbe. Bár volt olyan, hogy egy öt éves kisfiú szó nélkül kibírta az egész mintavételt, míg a harminc éves felnőtt pedig majdnem nekiállt sírni, hogy neki ez fáj. De szerintem nem olyan elviselhetetlen érzés. Akinek esetleg érzékenyebb volt a nyálkahártyája, néha fellépett orrvérzés, de a legtöbb embernél csupán egy pár percig érezhető még utána, ennél nem több.
Hogyan megy a jelentkezés? Lehet választani, hogy hova kerül valaki?
Az egyetem honlapján kell egy űrlapot kitölteni, öt napos időközökre, de most már akár egy-egy napra is lehet jelentkezni, valamint lehet választani, hogy vállaljuk-e a hétvégét. Mi vállaltuk a hétvégét is, ezt kevesebben tudták vállalni, de szerintem sokat tudtunk így is segíteni. Amikor a jelentkezést leadtuk, akkor ezután a szervezők összeállították a beosztást, hogy ki melyik megyébe mikor megy. Azt is lehet kérni, hogy melyik megyébe kerüljön valaki, és transzportot is lehet igényelni. Így nem kell azzal foglalkozni, hogy oda tud-e utazni valaki egyénileg. Az viszont fontos, hogy transzport csak Pécsről van a többi megyébe.
Minden alkalommal házhoz mentetek?
Volt olyan, amikor házhoz mentünk, de olyan is, amikor az EXPO Centernél kihelyezett mintavételi pontra érkeztek az emberek megadott időpontra, és akkor ott is zajlott a mintavételezés. A Mentőszolgálatnál a háziorvos tudja kérni a mintavételt, és aki nem tud elmenni az EXPO-hoz, ahhoz kiirányítja az önkénteseket, vagy éppen a mentődolgozókat, hogy a mintát levegyék.
Teljesen be kellett öltöznötök védőruhába?
Igen, teljesen be kellett öltöznünk abba a fehér védőruhába, amit már sokan ismernek. Kaptunk maszkot és arcvédelmet is, ami vagy védőszemüveg volt, vagy arcot eltakaró pajzs, illetve kesztyűt természetesen. Mindenhol volt fertőtlenítő is. Ha autóval mentünk címekre, akkor volt egy délelőtti beosztásunk, kaptunk mondjuk tíz címet egy délelőttre, meg tízet délutánra körülbelül. Reggel is be kellett öltöznünk, és délután is, és mindig kaptunk megfelelő mennyiségű ruhát, maszkot, kesztyűt, arcpajzsot vagy éppen szemüveget. Ezzel nem volt soha probléma. Fertőtlenítve is volt minden. Mindenkinek az volt az érdeke, hogy az önkéntesek is egészségesek maradjanak, és minél tovább tudják segíteni az ellátást.
(COVID-19 mintavétel a szűrőbuszon, Bonyhád, 2020. május. Fotó: Csortos Szabolcs)
Mennyire volt fárasztó egész nap beöltözve dolgozni?
Elég fárasztó volt szerintem. Nyilván nem egy vészesen megterhelő munkát végeztünk, hiszen egy ilyen mintavételezés nem tart sokáig, körülbelül húsz percet vesz igénybe. De ha beleszámítjuk azt, hogy aki itt maradt a pécsi mintavételezési ponton, az egész nap ott volt, akkor látszik, hogy nem volt kevés a munka. Reggel nyolctól este hat óráig biztos, hogy voltak emberek, akik időpontra jöttek. Általában nem is egy ember jött egy időpontra, és tíz perc különbséggel érkeztek.
Szerencsére volt pihenőidőnk. A pécsi ponton háromszor volt szünet: egy délelőtti szünet tíz óra körül, egy dél-egy óra körüli ebédszünet, és volt egy szünet délután is. Mind a három után új védőfelszerelést vettünk fel. Viszont ha nagyon sok beteg jött, akkor itt sem volt annyi időnk, amennyit szerettünk volna. Az ember egész nap mintát vesz, dokumentál, közben persze oda kell figyelni a betegre is, néhány szót szólni hozzá – nem is fizikailag fárasztó, hanem agyilag. Egyszerűen az ember annyira el tud fáradni abban, hogy ugyanazt csinálja egész nap, hogy szerintem ennél fárasztóbb nem nagyon van. Nem egy nehéz fizikai munka, de napi nyolc-tíz órán keresztül ugyanazt csinálni olyan fárasztó, hogy úgy éreztem az egy hét után, hogy egy napot át tudnék aludni.
Lelkileg mennyire megterhelő szerinted?
Szerintem lelkileg nem annyira megterhelő, nem láttam olyan dolgokat, amik megrémítettek volna, vagy rossz hatással lettek volna rám. Nyilván, amikor volt olyan, hogy valaki félt, hogy esetleg pozitív lesz a tesztje, akkor próbáltuk megnyugtatni, mondtuk neki, hogy tisztában vagyunk vele, hogy mivel járhat a betegség, de nem mindenkire ugyanúgy hat, és ha eddig nem voltak komoly tünetei, akkor remélhetőleg most sem lesznek.
A legtöbben enyhe, vagy nem nagyon komoly tünetekkel érkeztek.
Remélem, hogy utána sem lettek rosszabbul.
Milyen karról, szakról érkeztek az önkéntesek?
Volt fogorvostanhallgató, orvostanhallgató, mentőtisztek, ápolók, gyógytornászok, szerintem mindegyik karról, szakról, ahol egészségügyi képzés folyik. Illetve most már más, nem egészségügyi képzésben részt vevő hallgatók is egyre többen jelentkeznek sofőr pozícióba.
(PTE szűrőbusz, Bonyhád, 2020. május. Fotó: Csortos Szabolcs)
Hány mintát vettetek le egy nap, és milyen arányban lettek pozitívak?
Az EXPO-nál akár száz mintát is levettünk egy nap. Naponta változó volt, hogy milyen arányban lettek a tesztjeik pozitívak, de volt, hogy 30-40 százalékuknak is. Persze volt olyan köztük, akiknek a tesztje minimális mértékben mutatott pozitivitást, de azt már el kell fogadnunk pozitívnak, mert vagy nemrég került be a szervezetébe a vírus, vagy most ürül ki. De attól még pozitívnak számít, és még mindig fertőzhet. Nem mondhatjuk, hogy ő negatív, mert halvány a teszt. Így januárra már eléggé lecsökkent a tesztek száma és a pozitívaké is, ahogy eddig én láttam.
Mennyire komoly tünetekkel rendelkező betegekkel találkoztatok?
A legkomolyabb a láz, fájdalom volt, volt, akinek napok óta láza volt, izomfájdalmak, fejfájás jelentkezett, torokfájás, köhögés, illetve az ízlés- és szaglásvesztés volt a leggyakoribb kellemetlen tünet. De volt olyan, akinek tényleg semmi baja nem volt látszólag, és mégis pozitív lett a tesztje.
Mennyire tartod rizikósnak az önkénteskedést abból a szempontból, hogy elkapja valaki a betegséget?
Akármennyire be is van öltözve az ember, egy minimális rizikó mindig van, ezzel szerintem mindenki tisztában volt, aki jelentkezett önkéntesnek. Persze el is mondják már az elején, hogy egy minimális rizikó van, de próbáljunk meg vigyázni magunkra, egymásra, hiszen senki sem szeretné, hogy baja essen. De szerintem, ha valaki betartja az előírásokat, a beöltözés szabályait, akkor tényleg minimális az esélye annak, hogy elkapja, szinte nulla. De tényleg nagyon vigyázni kell, mert nem véletlenül kapunk szemüveget, pajzsot, hiszen bárki elköhögheti magát a vizsgálat közben, vagy könnyezhet véletlenül vagy lehet bármi olyan interakció a beteggel, amelynek során kerülhet ránk vírus. Oda kell figyelni arra, hogy tényleg cseréljen kesztyűt többször, fertőtlenítsen gyakran, és akkor nem lesz probléma. Nyilván azért ott volt bennem, hogy mi lesz, ha pozitív lesz a tesztem, amikor a munkával végzek vasárnap este, és tesztelnek, de különösebben nem féltem tőle. Ott megvártam a teszt eredményét, és nagyon megkönnyebbültem, hogy negatív lett! Aznap sokkal hamarabb aludtam el!
Visszatekintve milyen élmény volt számodra az önkénteskedés?
Összességében szerintem nagyon jó volt! Több szempontból is, az első nyilván a tapasztalat. Tényleg annyira sok mindent láttunk, és nem csak a tesztelésre gondolok, hanem az emberekre, a velük való kommunikációra, szerintem nagyon jól jött mindenkinek. A másik szempont az volt számomra, hogy több karról érkező hallgatókat ismerhettem meg, és láttam, hogy ők hogyan állnak hozzá, és nagyon jó volt látni, hogy mindenki szeretne segíteni. Illetve beleláthattunk kicsit a mentőszolgálat működésébe is, rádiózhattunk, dokumentálnunk is kellett, úgyhogy tényleg ránk bíztak olyan feladatokat, amit nyilván egy ennyi idős embernek már meg kell tudnia oldani, de azért úgy voltam vele, hogy ez mennyire jó érzés, hogy ezt ránk bízzák!
Úgyhogy összességében egy nagyon-nagyon jó élménynek mondanám!
Kaptok ezért valamilyen elismerést, vagy kreditpontot, beszámítják esetleg?
Kapunk érte ösztöndíjbeli juttatást, a klinikán önkénteskedők többet, hiszen ott nagyobb a rizikó is, valamint a hétvégi munkáért is többet kapunk. Illetve vannak gyakorlatok, amikbe be lehet számíttatni az önkénteskedést.
Milyen volt a hangulat az önkéntesek között? Mindenki jól bírta a munkát?
Szerintem mindenki jól bírta, és a szünetekben amikor találkoztunk, akkor beszélgettünk is egymással. Nem láttam azt senkin, hogy rosszul érezné magát ott, vagy bármi baj lenne. Kaptunk napi háromszori étkezést, reggelit, ebédet, vacsorát. Volt olyan, aki vizsgázott a szünetében. Egy orvostanhallgató lány volt, és azt hiszem a sebészet vizsgáját csinálta, egy varrást kellett bemutatnia egy szivacson. Teams-en zajlott a hívás, és a telefonja le volt rakva maga elé, és ott szépen összevarrta a szivacsot, bemutatta a varrást az oktatónak, aki ott ült a vonal másik végén, és nagyon ügyes volt a hallgató! Mi meg közben ott beszélgettünk körülötte, ő pedig fülhallgatóval megcsinálta szépen a vizsgát.
Kinek ajánlanád, ki alkalmas rá szerinted, hogy önkéntesnek álljon?
Abból kiindulva, hogy az ETK-ról elsőévesek is voltak többen,
bárkinek ajánlom, aki egészségügyi hallgató és szeretne segíteni, mert szerintem most ezzel tud a legtöbbet segíteni.
Nem csak a mentőszolgálatnál lehet önkéntes munkát vállalni, hanem a klinikákon, nyilván ott a felsőbb évesek vannak előnyben, mert ők azért már több mindent tudnak. Ajánlom, hogy próbálják ki, mert olyan tapasztalatokat szerezhetnek, amit nem biztos, hogy máshol megszerez, illetve lelkileg is kicsit segít az emberen az, hogy ő segít másoknak, és ez ad egy olyan érzést, amit nem tudom, hol máshol tudna megkapni. De akár a többi kar hallgatói is mehetnek sofőrnek, és ez nekik is jó tapasztalat lehet.
Valóban fontos ez a felelősség vállalás, és köszönjük, hogy ilyen bátran vállaltad, és segítettél!
Nekem nagyon fontos volt már kiskoromtól kezdve, hogy segíthessek másoknak. Bazsin, a faluban, ahol lakom, szinte minden ünnepségen és minden rendezvényen ott voltam, és segítettem a díszítésben, a szavalásban, vagy bármiben, amire megkértek. Ugyan most az egészségügyben dolgozók kerülnek kiemelten a figyelem középpontjába, de közben ott vannak a vendéglátósok, az eladók, vagy bárki, aki tényleg nap mint nap találkozik emberekkel. Bár az éttermek bezártak, de kiszállítás van, a futár is jön-megy,
mindennap rengeteg olyan ember van, aki a frontvonalba helyezi magát. Nem csak az egészségügyisek, hanem sokan mások is. Megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem nekik is, hiszen az ő munkájuk is ugyanolyan fontos, mint a miénk.
Szerinted van a sok negatívum mellett azért pozitív oldala is ennek a járványnak?
Az biztos, hogy összekovácsolja a családokat. Nagyon sok helyről látom azt, hogy többet tudnak együtt lenni, és látom az embereken, hogy ez mennyire segít nekik, mennyire máshogy néznek ki, és máshogy néznek egymásra. Sajnos kiéleződnek a nehéz helyzetek is, amikor egymásnak tudnak ugrani az emberek, bármi olyan dolog miatt, ami nekik éppen nem tetszik. De közben ott van a másik oldal is, hogy sokan bevásárolnak a szomszédjuknak, ha az idős, vagy mennyien átmennek egyáltalán megkérdezni, hogy hogy van, kell-e neki valami.
Szerintem ezeket az apró dolgokat kellene figyelembe venni, és előtérbe helyezni, ahhoz, hogy tényleg mindenki felismerje, hogy rajtunk múlik ez az egész. Nem csak azon fog múlni, hogy tényleg felveszed-e azt a maszkot.
Mert felveheted a maszkod, és kimehetsz, de ha a másik ember ott van egyedül, neki nem oldódik meg a helyzete. Ha te csak elsétálsz mellette, akkor igazából nem tettél semmit, rosszat sem úgymond, mert nem is néztél rá. De ha odamész hozzá, és megkérdezed, hogy hogy van, kell-e neki bármi a boltból, akkor azzal igenis jót teszel neki. Feldobod a napját, és ezt az elég rossz helyzetet, kicsit szívélyesebbé teszed neki a világot.
